F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.
A minisztertanács több dolgot kifogásolt. Görgei nem vett tudomást a kormányról, hanem valami sajátos törvény alapján csak katonatisztjeinek véleményét kérte ki. Nyíltan beismerte, hogy a Függetlenségi Nyilatkozatot ellenzi, és csak az uralkodó által szentesített mült évi törvényeket ismeri el. Noha — mint említettük — Görgei ez idő tájt nagyon népszerű volt, a fentiek miatt a minisztertanács szükségesnek látta a miniszterek kiküldését avégett, hogy vizsgálják felül a Görgei seregében uralkodó politikai irányzatot, valamint tisztázzák Görgeinek a kormánnyal való viszonyát addig is, amíg az északi és déli seregrész egyesülése után végleges jelleggel kinevezhetnek fővezért. A minisztérium olyan nehéz helyzetben volt politikailag és katonai téren, hogy felelősségre vonásra, megtorló lépésre egyelőre nem is gondolhatott. A lemondott és leváltott Mészáros helyett ideiglenesen Dembinszkit bízta meg a minisztertanács a fővezéri teendőkkel. Dembinszki elfogadta a felkérést, noha kétségeit fejezte ki az iránt, hogy a Vetternek és Görgeinek küldendő utasítások nem szenvednek-e majd késedelmet amiatt, hogy azokat előbb Kossuthnak vagy Aulichnak láttamoznia, ellenjegyeznie kell. Kossuth ezt akceptálta, és oly módon intézkedett — egymaga —, hogy csak abban az esetben kell az ellenjegyzést eszközölni, ha egymás közelében tartózkodnak a kérdéses személyek, ellenkező esetben az ellenjegyzéstől el kell tekinteni. 126 A július 30-i minisztertanács a két minisztert „rendkívüli hatalommal, a nemzeti törvényes hatalom egész súlyával" ruházta fel, hogy előre nem látható események alkalmával legyen joguk és legyenek eszközeik a szükséges intézkedések megtételére. Pontosan nem határozták meg, hogy mit kell érteni e törvényes hatalom alatt, van-e még efölött hatalom és kié. Az oroszokkal való tárgyalást illetően úgy döntöttek, hogy felveszik az oroszok által kínált tárgyalási lehetőség fonalát, s ez úton igyekeznek tájékozódni Oroszországnak Ausztria és Magyarország iránti politikájáról. A két miniszternek vagy megbízóttainak a tárgyalások folyamán azt kellett hangsúlyozni, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat idején az ország , jövendő kormányrendszerére nézve semmit előre nem határozott, sőt kezeit szabadon tartotta meg arra nézve is, hogy a körülményekhez képest önállóságának alapján akár fejedelmet is válasszon más uralkodóházból, kirekesztettnek csak az ausztriait tekintvén". 127 Ez utóbbi lépést, illetve eshetőséget a köztársaságpártiak vagy -érzelműek nagy kiábrándulással vették volna tudomásul, ha lett volna tudomásuk erről a kétségbeesés szülte elhatározásról. Mindenesetre, e történelmi helyzetben, amikor egy másik monarchikus kormányzatú ország katonai reprezentánsával készülődtek tárgyaláshoz, „jól jött" a nyitva hagyott államforma ténye. A minisztertanács határozata értelmében fogalmazta meg — valószínűleg Kossuthtal való előzetes megbeszélés alapján — Szemere azokat a szempontokat és alapelveket, amelyeket a cári fővezérrel való esetleges újabb fegyverszüneti 126 Uo. 804—805. 127 Uo. 800. (Kiemelés: F. K. E.) Szemere 1853. III. Abt. 48-^19. szerint a nyilatkozat azért nem határozta meg az államformát, mert Kossuthnak titkos céljai voltak a monarchikus formával. Azt biztosan állítja, hogy Kossuth republikánus nem volt.
