F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.
elhatározta az ülések elnapolását, az újbóli költözést, egyelőre a helység megjelölése nélkül. 111 A kormányzó katonai irodája július 1-én megrendelte Csány közlekedési minisztertől azt a 4 vasúti kocsit, amellyel Kossuth és a hivatalához tartozó személyzet július 2-án 11 órakor kívánt Ceglédre indulni. 112 A Cegléden levő Kossuthtal a július 8-ig a fővárosban tartózkodó miniszterek levelezés útján tartották a kapcsolatot. E napokban három kormányról beszéltek az emberek: a kormányzó Cegléden, a minisztérium Pesten és Görgei, az önfejű parancsnok Komáromban. 113 Ceglédhez topográfiailag legközelebb Vukovics lakott, ezért ő vette kézhez Kossuth leveleit és sürgönyeit, s akár éjjel is összehívta tanácskozásra a minisztereket, Mészáros fővezért és Dembinszki vezérkari főnököt. Általában Csány lakásán gyűltek össze, aki nehezen mozgott köszvénye miatt. Az utolsó napokban a tényleges intézkedések Dembinszki szállásáról indultak ki, aki Mészáros neve alatt tett intézkedéseket. 114 A minisztériumok június 29-e után rögtön hozzákezdtek az úti készülődéshez. A hivatalok költöztetésével az országos rendőrség foglalkozott — hagyományaihoz híven. Az első úti állomás Kecskemét lett, ide telepítették ki a kórházakat is. Igen sok „magánmenekült" is erre vette útját. 115 Pesten ismét Csány László irányította a költözködés ügyeit; erre maga ajánlkozott a minisztereknek. Utasításait Kossuthtól vette. A kormányzó irodája felhívta a figyelmet a szállítási eszközök célszerű kihasználására: magánszemélyek sem a vasutat, sem a hajókat nem vehették igénybe, illetve csak másodsorban, az • 111 Görgei jún. 29-én arra kérte a kormányt, hogy az orosz—osztrák előnyomulás miatt vonuljon Nagyváradra az állampénztárral együtt, mert ő nem tudja biztosítani a fővárost. A jún. 29-i minisztertanácsi határozat alapján ezután a kormány képviselői (Csány, Kiss, Aulich) megegyeztek Görgeivel, hogy Komáromban 20 000 embert visszahagyva, egy korábbi terv szerint a Tisza—Maros vonalra vonul. A megállapodást nem tartotta be a főparancsnok-miniszter. Ez után került sor a főparancsnokságról való leváltásra. A jún. 29-i minisztertanácsi határozatot lásd a Görgeihez írott levélben: KLÖM XV. 620—621. E helyütt Szegedről van szó. A Közlönyben a határozatjuk 13-i kelettel júl. 14-én jelent meg, immár Szegeden. Ugyanebben a számban található a minisztérium közleménye a távozásról júl. 8-i dátummal. 112 Szemere visszaemlékezései szerint többen arra kérték Kossuthot, hogy keresse fel Görgeit, és igyekezzen rábírni a Tiszához való felvonulásra. Ezért rossz benyomást tett Ceglédre való távozása a fővárosból. Sokan emlékeztek arra, hogy a visszatéréskor azt fogadta: „Élve többé nem hagyom el a fővárost." Ugyanakkor Görgei népszerűsége nőtt, elsősorban júl. 2-án a szőnyi csatában kapott sebe miatt. Szemere 1853. II. Abt. 77—78. Asbóth írta alá a rendelvényt. Kormányzó, Elnöki 54/Kossuthmisc. A nemzetgyűlési ülés reggel 1/2 9-kor kezdődött, 10 után ért véget, a vonat 11-kor indult. Kossuth Ceglédre érkezését tanúsítják onnan júl. 2-Ő1 keltezett levelei: KLÖM XV. 648. 113 Csány levele Kossuthoz, júl. 9. KLÖM XV. 699.; Vukovics 522. 1,4 Vukovics 521., 526. 115 Zoltán belügyi államtitkár pl. júl. 1-én jelölte ki azokat, akik kötelesek voltak Kecskemétre utazni. Bm, Elnöki 1849:466. eln. sz. júl. 6.; ORPO Nem iktatott 181. és 183/m. sz. júl. 4., 5. „Jól emlékszem arra az exodusra" — írta Mednyánszky Cézár. Két szekérvonat kötötte össze Pestet Szegeddel. Vastag porfelhő borította egész hosszában. „A kocsik tömve voltak képviselőkkel és hivatalnokokkal, nőkkel és gyermekekkel. Alattuk és mellettük a pogygyászdarabok ezrei. ... Minduntalan összekerültek olyanok, kik máskülönben sohasem látták egymást. A lakás hiánya és a táplálkozás nehézségei — főleg a falvakban — groteszk helyzeteket teremtett." Mednyánszky 53—54.
