F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.
A minisztérium csak első ülése után, május 3-án küldte ki rendeletét a törvényhatóságokhoz arról, hogy újra az egyes minisztériumokhoz küldjék be jelentéseiket. 53 Kossuth még a nyilatkozat kihirdetése előtt, az általa miniszterségre alkalmasnak gondolt személyeknek sorra elküldte felkérő leveleit. Elsősorban olyanokat válogatott ki, akik az elmúlt nehéz időkben nem bizonyultak sem egyik, sem másik oldalon szélsőségesnek, s népszerűek is voltak hazafias tetteik révén az ország előtt. 54 Április 16-án ment el a levél Görgei Artúrnak a hadügyi tárca vitelére való felkéréssel azzal, hogy egyben fővezéri posztját is megtarthatja. Görgeinek a kormányhoz való csatlakozásáig a volt miniszter, Mészáros Lázár intézi az ügyeket — írta levelében Kossuth. 55 Ugyanezen a napon kelt a gr. Batthyány Kázmérnak fogalmazott levél, őt a külügyi poszt elvállalására kívánta rávenni a kormányzó; ő mint kormánybiztos szerzett érdemeket. 56 A Szemeréhez írott levél szintén 16-án kelt. Ebben a belügyi tárgyak ellátására kérte fel, hivatkozva ez irányú tapasztalataira. A rendőri ügyek is a belügyminiszter hatáskörébe kerültek, hasonlóan 1848-hoz. 57 Arról nincs ismert adatunk, hogy Kossuth külön levélben kérte volna fel miniszterelnöknek Szemerét. Voltak olyan híresztelések, hogy a kormányzó sokáig reménykedett az elnöki poszt kézben tartásában. A pártok — radikálisok és békepárt — egyaránt tiltakoztak ez ellen. Valóban probléma kerekedett volna abból, hogy az uralkodói jogokat gyakorló kormányzót bármely bukott kormány magával ránthatta volna, vagy ha nem, miniszteri felelőssége a nemzetgyűléssel szemben nem érvényesült volna. 58 Visszatérve Szemeréhez; április 20-i válaszlevelében ő is csak a belügyi tárcáról ejt szót, problémáit ezzel kapcsolatban fejti ki. A miniszterelnökség vállalására vonatkozó feltételeit részben a saját, részben mások visszaemlékezéseiből ismerjük. A 20-i levélben felvetett kérdések a kormányzó és a minisztérium viszonyára vonatkoznak, amelyekről korábban szóltunk. Szemere szabódott, egyrészt családi bajaira, másrészt a minisztérium körüli határozatlan, bizonytalan helyzetre hivatkozva. 59 Amint említettük, a kormányzó és a minisztérium hatáskörének elválasztására vonatkozó " Közlöny, 1849. máj. 3. 54 Vukovicsnak egyszer e kérdésről így nyilatkozott: „... igaz, hogy azok, kik Debrecenbejöttek, a nemzeti ügy vonalán belől állanak mind, s mégis lehetnek kivételek a parlamenti viszonyoknál fogva, így valamint egy felől Madarászt, más felől Kovácsot és Kazinczit lehetlennek tartja ez időre" (a kormányban). Vukovics 491—492. 55 OHB 1849:5678. eln. sz. Debrecen. 56 Uo. 1849:5699. eln. sz. Debrecen. 57 Uo. 1849:5700. eln. sz. Debrecen. 58 Vö. Varga Zoltán 180. (47. jegyzet), 178—180. A miniszterelnöki és az államfői jogkör elválasztásáról a radikálisok véleménye: a kormányzó magasabb rendű felelőssége miniszteri felelősséggé degradálódik és bármely bukott kormány magával ránthatja; a békepárté: az uralkodói jogok gyakorlása nem fér össze a felelősség miniszteri szinten való alkalmazásával. 59 Seress 26—27. 1849. ápr. 20. Miskolc. E levélben talán a miniszterelnöki posztról is szó van: „Azt, hogy a kormányzó elnököljön a minisztériumban, rendén találom, úgy kell lenni, de tárcát nem vállalhat a felelősség igazi eszméje szerint."
