Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

német lovasok kihozatala; Olosz Ferenc kapitánysága; az őrség fizetése). Csak Bethlen János censurája ismeretes.

754 1668-ban előbb a kolozsvári tisztek fizetésének ügye kerül a tanács elé,

755 szeptemberben pedig a Bihar megyei hajdúké.

756 Ezzel azonban a végek problémája jó időre el is tűnik a tanács látóköréből; a végvidék ekkor legkényesebb, a váradi törökkel érintkező részének Bánffy korlátlan ura (ez az uralom egyik alapja túlhatalma kiépülésének is, ami aztán fejébe kerül), e kérdéskörnek a tanács már csak kifejezetten diplomáciai aspektusaival foglalkozik. Csak a Bánffy bukását követő időszakban találkozunk újra vele. Előbb a Bánffy kolozsvári főkapitányságát átvevő Rhédei Ferenc számára Apafi által 1675. január 2-án adott instructióban: a kolozsvári főkapitány a fejedelemtől és a tanácstól (ill. az e célra rendelt bizottságtól) kérjen utasítást arra nézve, hogy fegyverhez nyúlhat-e (8. pont); ha olyan követség érkezik hozzá, amely az ország s fejedelme veszedelmére célozhat, Apafihoz s a rendekhez irányítsa (idejében értesítve erről a fejedelmet és a tanácsot) — kisebb ügyekben (különösen ha sürgősek) maga adhat választ, de tegyen jelentést róla a fejedelemnek és a tanácsnak, a követség által hozott levelek másolatát pedig terjessze fel ezeknek (10. pont), az őrség elleni perekben 50 forintig a kapitány székén mondjanak végső ítéletet, az értékhatáron felüliek fellebbezhetők a fejedelem és a tanács elé (12. pont).

757 Mindez evidensen visszhangja a Bánffy Dénes ellen 1674. nyár végi—ősz eleji fellépése miatt szegzett vádaknak — s a 8. és 10. pont végrehajtásának nincs is nyoma, hisz a Bánffynak felróttak is csak ürügyül szolgáltak megbuktatására. Bánffy bukásával azonban a korábban az ő kezében egyesült Kolozsvár— Szamosújvár—Somlyó-komplexumot is szétrobbantják: Kolozsvár főkapitánya alá a városon kívül csak Gyalu és Sebesvár tartozik, Szamosújvár és Somlyó különkülön főkapitányt kap. Apafi 1675. június 18-án külön instructiót ad Olosz Ferenc somlyai főkapitánynak; ennek a tanács hatáskörét érintő pontjai: a főkapitány a fejedelemtől és a tanácsi rendtől függjön (1.); ha a vár muníciójának gyarapítása, Somlyó és Szilágycseh építése ügyében nem tud valamit saját hatáskörében megoldani. Apafitól s a tanácstól kérjen rá utasítást (4.); az őrség számának gyarapodásáról évenként tegyen jelentést a fejedelemnek s tanácsának (5.); érdemi híreket nekik jelentsen (9.); Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok megyei nemeseket némethez irogatás, pribékség, tolvajkodás esetén a főkapitány fogasson el (200 forintnál nagyobb vagyon esetén tettenérés vagy bizonyíték szükséges ehhez, azon alul a gyanú is elég), s a fejedelem és tanácsa ítéljen meg — nota esetén az országgyűlés (11/4.).

758 Ismét csak olyan intézkedések, amelyek végrehajtásának nincs nyoma — Olosznak nagyszámú jelentése maradt fenn Apafihoz, a tanácshoz azonban egy sem, s a végvidék más, az instructióban tárgyalt ügyei tanácsi tárgyalásának sincs nyoma. Amint egyáltalán alig van nyomuk a szorosabban vett hadügyeknek is. 1677 áprilisában Apafi lényegében befejezett tényként közli döntését a tanácsurakkal a székelyek törvény szerinti évi mustrájáról, az erre reagáló kollektív tanácsúri censura csak némi módosítást javasol a kiadandó rendeleten.

759 Az 1680-as években is csak néhány nyoma van a tanács hadügyi tevékenységének. 1684 áprilisában készültséget határoz,

760 ugyanaz év júliusában arról intézkedik, hogy