Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

A közigazgatási ügyek eddig is kiemelten kezelt ágai közül az adóügyé elsősorban a korszak első, nehéz éveiben foglalkoztatja a tanácsot. A korszak legelején, 1662 márciusában tartott görgényszentimrei országgyűlés úgy rendelkezik (XV. tc): ha a török sarc számvevői közül valaki meghal, vagy akadályoztatva van, a fejedelem s a tanács rendeljen helyette mást.

733 1664 júliusában a kecei tábori országgyűlés utalja az udvarnál lévő tanácsurak hatáskörébe a befolyt adóösszegből teendő kifizetésekről való rendelkezést.

734 Ex consilio válaszol Apafi Medgyesszék adócsökkentési kérelmére is (az 1665. májusi országgyűlés, XXVI. tc.-ével, csak becikkelyezi ezt a döntést).

735 1 666-ban az adó jó pénzre váltásáról rendelkező, az év februári XIII. tc. magyarázatát illetően várja Apafi a tanácsurak véleményét.

736 A következő év szeptemberében Bánffy Dénes kívánta a tanács elé vitetni Debrecen, Bihar megye és a hajdúk adónemfizetésének ügyét

737 — kérdés, hogy a fejedelem valóban ily úton intézte-e a dolgot. Innen azonban jó ideig nem hallunk a tanács adóügyi szerepéről. Legközelebb 1673 végén találkozunk vele, akkor számvételt határoz az országos jövedelmek perceptoraitól az adóról.

738 Ezzel ez a kérdés el is tűnik a tanács látóköréből. Jóval gazdagabb a tanács hadügyi hatáskörét bemutató anyag (ami ti. tisztán Erdély honvédelmével kapcsolatos, s nem a bujdosók harcaival, vagy később a felszabadító háborúval). Itt elsősorban az 1664 utáni néhány nehéz év van képviselve: a törökkel szembeni határvonal (különösen Váraddal s Jenővel átellenben) bizonytalan, s még inkább az a határszéli, végvárrá előlépett kisebbnagyobb várak helyzete. Közvetlenül a vasvári béke (s Székelyhíd lerontása) után felmerülnek ezek a kérdések. 1665. március végén Bethlen János egy censurájának egy szakasza az első nyom. A tanácsúr türelmet javasol Szilágycseh és Sebesvár ügyében.

739 Az 1665. májusi országgyűlés általános felhatalmazást ad Apafinak s tanácsának arra, hogy a katonaság hovarendeléséről a szükséghez képest intézkedjenek

740 — voltaképpen itt is az északnyugati végházakról van szó. Ez annál is inkább állítható, mert a gyűlés végén a fejedelem s tanácsa Béldi Pált s Ebeni Istvánt küldi ki a végvárak megvizsgálására. Külön feladatuk azt megállapítani, hogy Almás és Egeres vára, megerősítésük esetén, védelmet nyújt-e a portyázó váradi törökökkel szemben? A két tanácsúr rövidesen jelenti, hogy ezek megerősítése nem járna haszonnal, Valkóé azonban (amely romokban hever) és Somlyóé igen. Az udvarban lévő tanácsurak közül csak Bethlen Jánosnak vannak kételyei: a várak megerősítése helyes ugyan, de ha nem megfelelően történik, a török elfoglalja őket. A határozat végül is a két vár megerősítése; kapitányokat is rendelnek beléjük, s Béldit, a főgenerálist utasítják, hogy megfelelő őrséget küldjön a két várba. Az örökké habozó Béldi azonban a tanács szétosztása után elszabotálja az őrség bevitelét — a kancellárral közli, hogy ez a váradi töröknek sérelmes lenne, azok rövidesen megvádolnák érte a portán Erdélyt, s ő ezért nem vállalja a felelősséget.

741 így történhet, hogy nem sokkal a tanácsülés után, július közepe tájt Apafi újra kikéri tanácsurai véleményét az ügyben.

742 A helyzet azonban rövidesen válságosra fordul: a török valóban beleköt Valkó erődítésébe. Bánffy Dénes adja le a vészjelet a fejedelemnek. Az határozott katonai ellenakciót indít (Vér Györgyöt a kolozsvári őrséggel és a Désnél lévő hadakkal