Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

is meg kívánja szerezni a várat s tartozékait.

711 A fejedelem végül is az 1670. szeptember 23-i tanácsülés elé viszi a dolgot, az urak pedig úgy döntenek, hogy helyes visszaváltani a várat a Rhédei-örökösöktől, hisz azok, Zólyomi kivételével, mind Magyarországon élnek — s azután a físcusé legyen. Ha ez a kincstár szegénysége miatt nem lehetséges, inkább valaki erdélyi nyerje el, mint külországi örökösök, akik a császár kezére játszhatják. Az ügy kapcsán hoznak határozatot a Zólyomi elleni korábbi ítélet végrehajtásáról: a fejedelem a fiscalis directorral minden jószágban foglaltassa el Zólyomi részét.

712 Huszt kérdése végül is egészen másképp igazodik el: az Erdélybe menekült Thököly Imrével való megegyezés során, cserék közepette, a fejedelem kezére kerül. Zólyomi pedig (mint már korábban említettük) késő vénségéig él a portán, a tanács azonban nem foglalkozik többet ügyével. Fordítsuk most figyelmünket a kérdéskör további momentumaira. Az 1670-es években a pártharcok fő mozzanatai sorolhatók ide, azokban azonban ritkán lehet megfogni a tanács egészének állásfoglalását, annál is kevésbé, mert a tanács esetleg megoszlik a szemben álló pártok közt. A Bánffy Dénes elleni 1674. novemberi akciókor a tanácsurak egy része valahol a nagyúr ellen támadó hadak közt (vagy mögött) van, más része viszont (Bánffy korábbi párthívei) a gyógyi fürdőn várja: merre dőlnek a dolgok, s csak mikor már világos, hogy Béldiék az erősebbek, akkor szalad Apafit rábeszélni a ligához állásra. A tanács egésze ügyködésének itt egy helyütt van nyoma: már Bánffy elfogása után, 1674. november 26-a tájt határoznak úgy a liga hadainak fegyverben tartásáról, hogy amennyiben Béldi (mint főgenerális) biztonságosnak látja, válogassa meg a hadakat, s csak egy részük maradjon fenn — ha azonban az ügy mást kíván, egyelőre az egész hadat fenn kell tartani.

713 Nem sokkal többet tudunk a tanácsnak Béldiék 1676 áprilisától a következő év márciusáig tartó rabságával, majd Béldi 1677. végi—1678. eleji felkelésével kapcsolatos tevékenységéről sem. Először 1676 augusztusában van nyoma annak, hogy Apafi megkérdezi tanácsurait Béldiék fogsága ügyében, annak kapcsán, hogy valamelyik (tisztázatlan, hogy melyik) román fejedelem interveniál Béldiékért.

714 1677. március végén ismét a tanács dönt a két rab szabadulása és Bethlen János konfiniálásának feloldása, ill. mindennek feltételei ügyében.

715 Béldi felkelésének idején pedig a tanács működésének egyetlen nyomát találjuk: az 1677. december 11—14. tájt tartott ebesfalvi tanácsülést. Az, mint ismeretes, vizsgálóbiztosokat küld Háromszékre (Kornis Gáspárt, Mikes Kelement és Macskási Boldizsárt), egyben országgyűlést hív össze 1678. január 24-ére Szentágotára. A tanácsülés határozatának folyománya lehet az is, hogy Apafi december 21-én a portára küldi Vajda László postamestert.

716 Béldi felkelésének egy vezéralakjával, Csáky Lászlóval 1686 februárjában már egészen más vonatkozásban foglalkozhat a tanács: a kalandos életű nagyúr most császári generálisként tűnik fel Erdély határszélén. A fejedelem s tanácsa úgy határoz: minthogy Csáky korábban is Apafi s Erdély romlására tört, s most is ebben jár, még akkor is gondoskodni kellene róla, hogy többet ne árthasson, ha visszatérne Erdélybe.

717