Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

Zsigmond, Haller István és Tholdalagi Mihály véleménye az, hogy a szerződés szerint meg kell adni a segítséget (amire mód van), Szalánczi előbb a szultán megbékítését kísérelné meg, s ha ez lehetetlen, ő is segélyt adatna, Péchi Simon, akiről bizonytalan, hogy a tanácsba számíthatjuk-e, Szalánczi véleménye szerint szavaz. Több-kevesebb határozottsággal vagy óvatossággal, de a többi résztvevő is a segély megadása mellett van.

620 A segély megadására ekkor nem kell hogy sor kerüljön; csak a tatár-hír foglalkoztatja még egy ideig a tanácsot.

621 Amikor Rákóczi rövid időn belül másodszor küldi Lupuhoz Apor Lázárt,

622 első ízben határozottan figyelmeztetve, hogy nem tűri el Matei Basarab háborgatását, másodjára diplomatikusabban intve, hógy a szomszéd országok is vigyázásban lesznek, ha Lupu hadra készül, s nagyobbra mehet a dolog, az Apor instructióit fogalmazó Kassai (1639. szeptember 22-én) jónak látja meggondolásait jelenteni a fejedelemnek: a hadi készület elsietett elrendelése veszélyes lehet, a császár s a török egyaránt maga elleninek tarthatja.

623 Az év vége felé újra itt a fegyveres összetűzés a két román fejedelem közt, s Rákóczi (mielőtt segélyhadát, Kornis Zsigmond parancsnoksága alatt, a Barcára indítaná

624

) nem is egy ízben kéri ki tanácsurai véleményét.

625 Matei Basarab 1639. decemberi győzelme azonban megint csak ideig-óráig szünteti meg a tanácsnak a román fejedelemségekkel kapcsolatos gondjait. 1641. március elején Matei-Vodá ismét riasztó hírekkel küldi követét, Socol stolnicot Rákóczihoz (portai előkészületek, talán Magyarország vagy Erdély ellen is, a szultán a tatár kánnak is készültséget rendelt). Az maga is „igen illendő választ" ad neki, de (eddig szokatlan lépéssel) a követet magát küldi el a tanácsurakat (vagy legalább egy részüket) tájékoztatni, véleményüket várva.

626 Havasalföld újabb követe (Sava logofet) 1641 augusztusáig még jó néhányszor fordul onnan Erdélybe s vissza, de a hírek ekkor rémhíreknek bizonyulnak. 1642 nyarán azonban újból olyan hír érkezik, hogy Vasile Lupu Matei-Vodá ellen készülődik, s ráadásul egy állandó havasalföldi trónkövetelő, Leon-Vodá is mozgolódik a portán,

627 Ezt további hírek követik Matei helyzetének megingásáról: a török ellene támad, ha megverte a kozákokat, Lupu már a tatárokkal alkudozik a Havasalföld megszerzése esetén nekik fizetendő adóról.

628 Július második felében maga Matei Basarab is Rákóczihoz fordul Lupu tervei ügyében,

629 s az ugyanakkor újabb, közelebbről nem ismert vészhíreket vesz portai ügyvivőjétől. A fejedelem epéje felforr egy pillanatra: kedve volna Lupunak a porta ellen neki adott hitlevelét beküldeni a töröknek — írja július 29-én Kassainak; persze érdemi rendelkezése az, hogy az jelentse véleményét a Rácznak adandó válaszról, s arról, hogy szükséges-e a székelyföldi vigyázatot s a várőrségek növelését elrendelni?

630 Kassai erre válaszul adott censurája nem ismeretes; mikor újból találkozunk vele (1642. szeptember 19.), akkor Lupu már láthatólag magán Rákóczin keres garázdát, a határszéli várépítkezések s a besztercei havasokbeli határkiigazítás miatt; a fejedelem erről kéri véleményét.

631 Vasile Lupu ez akciójának sincs különösebb súlya. 1642 októberében Kassai egy censurájában (1643. október 11.) még visszatér a román fejedelemségek ügyeire,

632 de aztán ez a kérdés jó fél évre láthatólag ismét nincs napirenden.