Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

C) A FEJEDELMI TANÁCS MŰKÖDÉSE Erről a tárgykörről, ahhoz képest, amit a tanács összetételéről elmondottunk, meglehetősen szegényes a mondanivalónk. A tanácsnak ülésjegyzőkönyvei nem maradtak fenn. Amit más forrásokból megállapíthatunk, az az alábbiakban foglalható össze: A fejedelmi tanács működésének két fő típusa volt. Az egyik fő típust a tanács ténylegesen megtartott ülései képezik. A másik fő típusba azok az esetek tartoztak, amelyekben a fejedelem írásban kérte be a fejedelmi székhelytől távol levő tanácsurak véleményét.

485 A tanács üléseit a fejedelem hívta össze, írásos rendelkezéssel híva udvarába a tanács távol tartózkodó tagjait. Arra nézve, hogy mikor, milyen alkalmakkor kell összehívni a tanács ülését, nem volt általános szabály; a tanács nem volt rendszeresen ülésező hatósági kollégium. (Ez persze nem zárta ki azt, hogy bizonyos időszakokban sűrűn ülésezzék.) Az országgyűlések alatt a tanács állandóan a gyűlés székhelyén kellett hogy tartózkodjék, kettős funkcióval: részben a fejedelem álláspontjának kialakításában segédkezett, részben (a rendek külön meghívása alapján) a gyűlés ülésein vett részt. A másik fő típusnál a fejedelem írásban kérte be a tanácsurak véleményét. Ilyenkor rendeletben jelezte nekik azt a tárgyat, amelyről véleményüket kérte (egy vagy több tárgy egyaránt szerepelhetett a rendeletben), esetleg másolatban megküldte nekik az ügyre vonatkozó irományokat (külföldi követ által hozott levél stb.). Ezt a módszert elsősorban abban az esetben alkalmazták, ha a periculum in mora esete forgott fenn: a tanácsurak írásos votuma általában hamarább a fejedelemhez érkezett (akár a rendelkezést hozó fejedelmi posta fordult vele, akár a tanácsúr saját lovas legénye vitte a választ), mint ahogy az esetek jó részében már meglett korú, lassabban közlekedő tanácsúr odaért volna.

486 A tanács szóbeli határozatai vagy a tanácsurak írásos votumai szolgáltak a fejedelmi döntések alapjául azokban a kérdésekben, amelyekben az jónak látta megkérdezni tanácsadóit. Hangsúlyozni szeretnénk azonban: a tanács szóban vagy írásban kialakult többségi állásfoglalása nem volt kötelező a fejedelemre; az a tanácsi többséggel szemben is intézkedhetett. D) A FEJEDELMI TANÁCS HATÁSKÖRE Az előbbi, rövid alfejezetnél lényegesen több az, amit a tanács ténylegesen kimutatható hatásköréről mondhatunk. E tekintetben részben a fondrekonstrukció módszeréhez folyamodtunk (tanácsülésekről készült feljegyzéstöredékekből, aránytalanul nagyobb mértékben azonban tanácsúri censurákból, a tanácshoz érkezett iratokból, folyamodványokból s a tanács által kibocsátott iratokból igyekeztünk rekonstruálni a tanács fondját), részben az egyéb természetű utalások egybegyűjtéséhez.