Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

VIII. Tisztségviselő nemesség és hivatalnok-értelmiség a 16-17. századi erdélyi kormányhatóságokban

4. Kormányhivatalnok-névsorainkban a rendelkezésünkre álló adatok alapján utaltunk rá: ki hol viselt kormányhatósági működése előtt, alatt vagy után törvényhatósági tisztségeket (most nem a főrendek által betöltött főtiszti állásokra gondolunk, hanem a vicetisztségekre, kifejezetten értelmiségi állásokra), megfordult-e előbb vagy később a vidéki kincstári igazgatás tisztségeiben. Mindezt nem tehettük a teljesség igényével. A 16—17. századi Erdély törvényhatósági, városi igazgatása, a vidéki kincstári igazgatási szervek hivatalnoklajstromainak lehető teljes összeállítása külön munkálatot, a jelen munkához szükséges kutatás többszörösét igényelte volna. Vegyük még mindehhez egyrészt a magánföldesúri birtokigazgatás értelmiségi szintű elemeit, s az iskoláztatásban működőket (nem elképzelhetetlen, hogy kollégiumok praeceptorai hivatalnok-értelmiségiként folytatják pályájukat) — egymással párhuzamosan futó vagy egymást keresztező utak sokasága áll előttünk. Pedig a kép teljességéhez tudnunk kéne: egy-egy, valamelyik kancellárián pár évig működő személy hol talál bizonyosabb érvényesülést a megyei, széki, városi, kincstári, magánföldesúri igazgatásban, ill. ki hol fordult meg ezekben s mennyi időre, mielőtt még egy kormányhatósági tisztségben felbukkant? Tudomásunk szerint a romániai magyar történetírásnak vannak az alsóbb igazgatás szerveit illetően kész, publikálásra váró kutatási eredményei. Ezek kiadása s e munka folytatása, egyeztetve jelen munkánk adatanyagával, aránytalanul messzebbre juthat majd a kérdés ily aspektusú vizsgálatában, mint azt mi most tehettük. 5. Ha a kormányhatósági tisztviselők „induló" vagyoni helyzetének meghatározásában bármily alapos vizsgálat sem tud majd eltüntetni minden homályt, talán több reménnyel kecsegtet egy olyan kutatás, amely fungálásuk közbeni birtokszerzéseiket tárja fel. Ismeretes, hogy a fejedelmek igen gyakran juttatnak adományvagy zálogbirtokot főtisztviselőiknek javadalmuk fejében. S az is, hogy ezek készpénzfizetésüket (vagy készpénzre fordított deputatumaikat) birtokszerzésre is felhasználták. Egy-egy nagy hivatali karrier végén annak megfutója már vagyonos birtokos úr is. A kérdés vizsgálata már csak azért is szükséges, hogy pontosabban lássuk egy-egy hivatali rang birtokosainak társadalmi státusát — de a követkző generációk felé tekintve is. Ismeretes, hogy kormányhivatalnok-értelmiségi pályán felemelkedett s közben megvagyonosodott személyek hosszú sorának utódai (ugyanígy persze karrierjük során megvagyonosodott katonákéi is) nem vállalnak hivatalt (vagy legalábbis a kormányszerveknél nem), birtokukon s abból élő nemesurakká alakulnak, beleolvadnak a megyei nemességbe vagy a főurak rendjébe. Ezeknek a változásoknak megértéséhez szintén szükséges a kormányhivatalnok-réteg birtokszerzéseinek ismerete is. 6. Marad viszont a kormányhatósági hivatalnokrétegnek (és egyáltalán a hivatalnok-értelmiségnek) egy olyan része, amely nem szerez olyan vagyont, amely aztán lehetségessé tenné számára a nemesúri életformát; ha egyáltalán van is némi örökölt vagy szerzett birtoka, alapvető életformája a hivatalnoki marad. Nos, a 16—17. századi Erdély kormányzatában (a hivatalnokok legalsó rétegében) nem egy olyan nevet látunk feltűnni, amelynek viselői századokkal később is,