Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

VIII. Tisztségviselő nemesség és hivatalnok-értelmiség a 16-17. századi erdélyi kormányhatóságokban

arisztokrácia nem fogadja be őket, nekik nincs irgalom, ha helyzetük meginog. Az így felemelkedett tanácsurak általában nem viselnek törvényhatósági főtisztséget, szemben tanácsúr-társaikkal, akik némelyike egyenesen halmozza az ilyen tisztségeket. Ugyanez áll az ítélőmesterekre is — s ott sem arról van szó, hogy az ítélőmesterség eleve összeférhetetlen volna a törvényhatósági főtisztséggel. A más pályáról érkező Cseffei évtizedekig lehet főispán ítélőmestersége mellett. Ha a felemelkedő biztosítani tudja helyét s ezzel utódaiét is, vagy fia újra fel tud törni a kormányzat legfelső szintjére, azt már befogadják, nyitva állnak előtte a régi arisztokráciának fenntartott törvényhatósági vagy egyéb főtisztségek. Kovacsóczy István, Kassai Ferenc pályájára gondolunk. Ennyi a hivatalnokkarrierekről, a kormányhatósági hivatalnok-értelmiség mozgásáról. Mi ennek a rétegnek a súlya Erdély 16—17. századi értelmiségén belül ? Mennyiségi súlyának pontos meghatározásához persze az értelmiség egészéről kellene számszerű adatokkal rendelkeznünk. Ezt az utóbbit pedig még becsülni se volna könnyű. A négy bevett vallásnak s a göröghitűeknek hány papja működik Erdélyben e másfél évszázadban? Mikor hány iskolamestert vagy magasabb rangú pedagógust találunk? Az egyes törvényhatóságok, városok mikor hány hivatalnok-értelmiségit foglalkoztatnak? Folytathatnánk a kérdéseket; becslésre, ismételjük, nem vállalkozunk. Az bizonyos, hogy ez a kormányhatósági hivatalnok-réteg csak kis százalékát teszi ki Erdély egész értelmiségének. Tényleges súlya persze ennek a többszöröse. A kancelláriai deák számára, ha kormányhatósági pályán nem tud emelkedni, olyan pályák vannak nyitva, mint egy-egy megye jegyzősége vagy valami jelentősebb tisztség a kincstári igazgatás vidéki szerveinél. Hogy mi ennek a kormányhatósági hivatalnok-értelmiségnek a súlya Erdély 16—17. századi kulturális életében, arról munkánk megfelelő fejezeteiben részletesen szólottunk; e fejezetünkben azt is jeleztük, hogy hol tér el véleményünk Jakó Zsigmond koncepciójától. S most, elődeinkhez hasonlóan, mi is rakjuk fel a kérdőjeleket. Előttünk van ti. munkánk különböző fejezeteiben szétszórt jegyzékekben, hozzávetőlegesen 1500 név, kisebb részben tisztségviselő nemeseké, többségükben hivatalnok-értelmiségieké. A jegyzékekben s hozzájuk fűzött megjegyzéseinkben igyekeztünk elmondani róluk azt, amire tényanyaggal rendelkeztünk, s amit következtetésekben megengedhettünk magunknak. Úgy hisszük: ez a tény- és következtetésanyag is előre viszi egy lépéssel a 16—17. századi Erdélyi értelmiségtörténet (s azon túlmenőleg a társadalomtörténet egésze és a politikai történet) kutatását. Egy lépéssel, amelyet másoknak kell követnie, más irányokból. 1. Az egyes névsoroknál megkíséreltük elemezni: ki milyen társadalmi alaphelyzetből indul kormányhatósági pályára. Emlékezzünk rá: az esetek igen jelentős százalékában feltevésekkel kellett élnünk, vagy kizárásos módszerrel csak azt állapíthattuk meg, hogy melyik társadalmi rétegből nem származik valaki. Nos, kérdés, hogy mennyit segítene rajtunk e téren a 16—17. századi erdélyi nemesi birtokmegoszlás teljes feltárása? A rendelkezésünkre álló források ismeretében