Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
VI. Udvari főtisztségek
A fő udvarmesterek szerepe azonban ennél, legalábbis bizonyos időszakokban, jóval több. Mint ismeretes, a kancellári tisztség 1634-től jó két évtizeden át betöltetlen — nos, éppen ebben az időszakban találkozunk olyan jelentős udvarmester-egyéniségekkel, mint Kékedi Zsigmond, Bethlen Ferenc. Arra már utaltunk ugyan, hogy 1634 és 1644 közt lényegében Kassai István látja el a kancellári teendőket, 1648-tól pedig Kemény Jánosnak van fontos szerepe különösen a diplomáciai levelezésben, ez azonban nem zárja ki a főudvarmesterek befolyását a kancelláriára, hisz Kassai és Kemény egyaránt eléggé sokat van távol az udvartól. Még inkább áll ez Naláczi főudvarmesterségére. Az öregedő Bethlen János egyre kevesebb időt tölt Apafi udvarában, s ott egyébként is kialakul az a gyakorlat, hogy fontosabb ügyeket Naláczi, Székely László, Barcsai Mihály stb. referálnak a fejedelemnek. Bethlen Farkas 1676—1677-i helyettessége, majd rövid kancellársága bizonnyal hoz változást ebben a gyakorlatban, az ő halála, 1679. december vége után azonban a kancellári tisztség 1690-ig nincs betöltve. Naláczi szerepének ismét meg kell növekednie a kancellária tényleges vezetésében. B) FOLOVASZMESTEREK Ha közjogilag a fő- és aludvarmestereknek sem volt köze a szorosabban vett központi kormányzathoz, a többi udvari méltóságok viselőinek még kevésbé volt, lévén ezek már általában valóban üres címek. Inkább csak a teljesség kedvéért szólunk róluk. Kezdjük a dolgot a főlovászmesterekkel. Az alábbiak ismeretesek közülük: Bertakuit Miklós (1599 októbere előtt).2i Huszár István 1619.22 Balassi Ferenc 1628.23 Udvarhelyszék főkapitánya.24 Serédi István 1635—1638.25 Huszár Mátyás 1639—1652.26 Kemény Boldizsár 1652 7—1657.27 1641-ben főétekfogómester. 28 Udvari tisztségeivel párhuzamosan viseli Kolozs és Doboka megye főispánságát és az udvarhelyi főkapitányságot. 29 Ebeni István 1658.3« A 7 ismert főlovászmesterből egy (Huszár Mátyás) e tisztségének viselése közben nyeri el a tanácsuraságot, ketten (Serédi és Ebeni) már utána. További két személy (Balassi, Kemény Boldizsár) törvényhatósági főtisztséget visel (Kemény többet is, köztük a fontos udvarhelyi főkapitányságot), tehát a főrangúaknak is abba a csoportjába tartoznak, amely rangban a tanácsi rend után következik. Csak Bertakuitról és Huszár Istvánról nem mondhatunk határozottabbat. A főlovászmesterség mint udvari méltóság tehát elsősorban a főrangúak két legfelsőbb rétegének kijáró tisztség volt; az is feltehető adataink alapján, hogy jórészt már tanácsuraságuk előtt meg is váltak tőle. Huszár Mátyás és Kemény Boldizsár pályája pedig amellett szól, hogy a pusztán rangot jelentő udvari méltóságok közül ez volt a legmagasabb, a főétekfogóé ez után következett a rangsorban.
