Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
IV. A központi kormányzat egyéb szervei
tűnik, hogy ez általában három komornik deákból állt (1649: három, 1655—1656: szintén három), A két Rákóczi György alatt ez a létszám lehetett az általános, de már az 1620-as években is legalább két komornik deák működhetett egyszerre. Ezt figyelembe véve (s a kronologikus jegyzék nagy hézagait is) a komornik deákok (vagy cubiculariusok, vicecubiculariusok, rationisták) szama a sokszorosa lehetett a jegyzékben szereplőkének. Persze, ez az apparátus (2—3 személy) még így is nagyon szerény méretű volt. 2. Arra a kérdésre, hogy honnan kerültek ki társadalmilag az ismert komornik deákok, csak Kakas Istvánnál tudunk határozott feleletet adni (róla ismeretes, hogy művelt kolozsvári polgár). A többieknél a nevek alapján csak feltételezni lehet, hogy ugyanazokat a társadalmi rétegeket képviselik, mint a két kancellária deákjai; talán valamivel jobb módúak azoknál (a kincstár jelentős anyagiakkal bánó tisztviselőinél feltehetőleg nem ártott némi „óvadék", s mint látni fogjuk, a komornik deákok rangban fölötte álltak a kancelláriaiaknak). 3. Előzetes kormányhatósági szolgálatról csak az esetek kb. 10%-ában, 3 személy esetében van tudomásunk (Bonczidai, Inczédi, Makai). Mindhárman kancelláriai deákok voltak korábban. Minthogy fordított mozgásra nincs példa, bízvást állíthatjuk, hogy ez a rangfok volt magasabb a két kancellária deákságánál. Feljebb viszont innen csak Kakas emelkedik (társadalmi helyzete és képességei révén), s bizonnyal Bonczidai is (későbbi diplomáciai szerepe ezt jelzi). Ez az alsó apparátus lényegében csak az adó és bizonyos kincstári jövedelmek bevételezésével foglalkozik (tehát a nem kincstári jövedelemnek számító adóéval is). Alárendeltsége tekintetében inkább csak feltevésekkel s kizárásos módszerrel lehet élni. Tény az, hogy az 1590-es években többnyire maga a fejedelem is aláírja az adó stb. nyugtáit — feltehető hát, hogy maga ellenőrizte, közvetlenül, a jövedelmek befolyását. Az 1620-as—1650-es években viszont a komornik deákok maguk adják ki a nyugtákat. Egy bizonyos: sehol sem találkozunk e nyugtákon a kincstartó aláírásával. (A praefectuséval szintén nem, de az számvételi tevékenysége során jutott kapcsolatba e jövedelmekkel.) A legvalószínűbb az, hogy a fejedelem az egész korszakban maga ellenőrizte a komornik deákok működését, s ebben a 16. században (az 1580—1590-es évek nyugtáinak tanúsága szerint) a kincstári számvevők közvetlenül, a rendszeres számvételeken kívül is segédkeztek neki. 6. KINCSTÁRI ÁGAZATI VEZETŐK Szórványos nyomok vannak arra is, hogy egy-egy kincstári igazgatási ágazat élén időnként országos hatáskörű vezető áll. Az ércbányászat terén ilyen országos ágazati vezető volt 1613-ban Gerard Lisibona, az erdélyi aranybányák praefectusa. 356 A sóügyi igazgatásban először 1567-ben találkozunk ilyen vezetővel (sókamarafelügyelő). 357 Az Apafi korban két személy is visel ilyen tisztséget. Előbb Alvinczi István (korábban dési sókamaraispán 358 ) a sóügyi inspector 1664 és 1671 közt. 359 1664-ben a rendektől nyert instructiót (akkor Apafi időlegesen a rendeknek
