Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

IV. A központi kormányzat egyéb szervei

bizottság végzi el az elvégzendőket, az 1658—1680-i számadások felülvizsgálatát (ez a Bethlen Miklós önéletírásából ismeretes „baromi" munka). A bizottság tagjai Nemes János, Bethlen Miklós, Macskási Boldizsár, Káinoki Sámuel, Horváth Kozma és Johann Weinholz szebeni jegyző.

119 Az 1680-i nagy szám vétel után újra ritkábban találkozunk a számvevők nevével. Csak akkor szerepelnek ilyenek, amikor a kolozsvári fizetőmesterhez küldenek ki számvevőket, az nem jelenhetvén meg az országgyűlésen (1681. júniusi VI. tc): Kabos Gábort, Máhuly Miklóst és Szabó Gábort.

120 Ugyanők kell hogy számot vegyenek a kolozsvári fizetőmestertől 1683-ban is (júliusi IV. tc.).

121 1686 augusztusában is csak a tőle számot vevők neve ismeretes (IX. tc); Jó Mihály, Bandi Kovács István és Keczeli István végzik ezt a munkát.

122 Általános számvételt végző személyekről csak akkor tudunk újra, mikor az 1687. júliusi—augusztusi országgyűlés számvételt rendel az 1685—1687-i adóról. Akkor Alvinczi Péter ítélőmester, Ugrón Ferenc (egyben generalisperceptor) és a besztercei Paul Resner a számvevő.

123 A számvétel azonban nem hajtható végre; újabb általános intézkedés szükséges. Előbb azonban egy „részintézkedés": 1688 derekán (májusi—júniusi IX. tc) ismét csak egy adóról (de a 200 forintos szörnyű kivetésről) s az élésről vétetnek számot; ezt Sárosi János, az egykori országos adófőperceptor, ekkor már ítélőmester, Dállyai Ferenc és Andreas Grauss brassai polgár végzi, melléjük rationistáknak Sinkai István deákot és Luczai Lászlót osztják be.

124 Az 1685 óta kivetett adókról való általános számadásra csak az az év szeptemberi—októberi országgyűlés szánja el magát (I. tc). A számvevők névsora ismét Sárosi ítélőmester nevével kezdődik. Rajta kívül részt vesz a munkában Bálintitt Zsigmond, Maksai Ferenc (feltehetően nem azonos az 1660 táji azonos nevű fejedelmi táblai ülnökkel), Ugrón Pál, Keczeli István, Baranyai Gergely és Dobolyi Bálint, aki korábban huzamos ideig kincstári számvevő.

125 Az újabb általános intézkedés sem elégséges (ez nem is csoda, hisz 1685-től az évi adókivetések a sokszorosukra növekedtek), úgyhogy az 1689. novemberi— decemberi országgyűlés, XVIII. tc.-ével, ismét számvevőket küld ki: Bethlen Miklóst, Alvinczi Péter ítélőmestert, Maksai Ferencet és Nagysinki János deákot.

126 Áttekintve most már a számvevők eléggé tarka listáját, bevezetőben leszögezhetünk néhány dolgot — ahhoz kapcsolódva, amit fentebb a számvétel egészét illetően már elmondottunk. Állandó jellegű rendi számvevőszervről nem lehet beszélni a fejedelmi kori Erdélyben; a számvételt az adóról az időszak legnagyobb részében feltehetően a fejedelmi kincstár számvevősége végzi. Amikor pedig választott személyek a számvevők, akkor igen gyakran találjuk köztük a fejedelmi kormányzat különböző rangú tisztviselőit. A legmagasabb rangúakat is: emlékeztetünk most Bethlen János szerepére a szám vételben az igen nehéz 1662—1663-i időszakban, Nemes János 1679—1680-i főszámvevőségére, az adó inspectorainak számvételi megbízatásaira. Eggyel lejjebb lépve a hivatali ranglétrán: nem könnyű összeszámolni, hogy Kolozsvári Márton deáktól és Trauzner Lukácstól Alvinczi Péterig hány (tényleges vagy leendő) ítélőmester vesz részt-a számvétel munkájában. De találunk a névsorban egyenként is jó néhány fejedelmi táblai ülnököt