Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

IV. A központi kormányzat egyéb szervei

1563. január: ua. (itt az elnevezés: exactor per Maiestatem suam deputandus).

13 1564. január: ua. (itt: exactor pecuniarum sue Maiestatis).

14 1564. június: ua. (exactor Maiestatis sue).

15 1565. június: Ambrus deák, ,,ő felsége pénzszedője".

16 1565. október: „ő felsége szedői".

17 1566. március: Ambrus deák (tordai kamaraispán).

18 Minthogy 1565 októberében is Tordára kell beszolgáltatni az adót, lehetséges, hogy az akkori „ő felsége szedői" terminus mögött is ő rejtőzik. 1566. november—december: a Szamosújvár és Szászsebes építésére rendelt adót a magyar natión Décsey Pál veszi fel, a székelységen Kornis Mihály, a szászok egy főembert választanak e célra.

19 1567. szeptember: királyi pénzszedő.

20 1568. május: királyi pénzszedő (a tordai kamaraispán, valószínűleg ez esetben is Ambrus deák). Az akkori részgyűlés III. tc.-e szerint a jövőben ne a főispánok és szolgabírák fogják le a jargalást az adóból, hanem a pénzszedő fizesse ki (erre János Zsigmond adjon neki annuentiát).

21 1569. február: királyi pénzszedő (Tordára szolgáltassák kezéhez).

22 Innen kezdve az 1556 és 1569 közt szinte teljesen zárt lista (tekintsünk el most attól, hogy az exactor vagy pénzszedő neve ismeretes-e vagy sem) jócskán megritkul. Az 1570-es—1580-as években összesen háromszor említenek pénzszedőt vagy exactort (1574. június: fejedelmi pénzszedő;

23 1586: Gerendí János;

24 1589: magyarországi — partiumi — exactor

25

). Onnantól kezdve azonban 1600 júniusáig nem találkozunk vele; akkor Bornemissza Boldizsár az adófőpénztárnok.

26 Még egy említés 1607-ből, Mindszenti Benedeké (perceptor) ;

27 ettől az időponttól kezdődőleg egészen a második nagy uralmi válságig nincs szó a rendes adó főpénztárnokáról, bármi néven nevezzék is. Az adó a megyéktől közvetlenül a fejedelem kincstárába folyik. Az 1590-es évekből már sorozatosan vannak nyugták az adónak a kincstárba való befizetéséről, s ez a gyakorlat a további évtizedekben is. A nyugtákon feltűnnek olyan személyek nevei is, akiket más forrásokból mint fejedelmi exactorokat ismerünk (bizonytalan, hogy a szó jelentése mikor vált át pénzszedőből számvevőre), még inkább azonban a kincstár egyszerű írnokaié (komornik deákok). Az adóról rendelkező tc.-ek pedig, ha egyáltalán szót ejtenek arról, hogy hová fizetendő az adó, szinte sztereotipen a fejedelem tárházát említik. Csak rendkívüli adók országos perceptoraval találkozunk két ízben az 1650-es évek első felében. Mindkét ízben Bárdi István, a gyulafehérvári káptalani levéltár requisitora tölt be ilyen tisztséget. 1652-ben a tc.-ek összegyűjtésére kijelölt bizottság asztaltartására rendelt adó perceptora,

28 1655-ben a konstantinápolyi erdélyi ház építésére szánt adót kell az ő kezéhez fizetni.

29 A második nagy uralmi válság ismét új helyzetet teremt e téren. A rendes adó mellett ott a török sarc, amelyet szintén törleszteni kell, a tatár rabok váltságdíjául rendelt összeg. Most újra feltűnnek a perceptorok. 1 Vegyük előbb a különleges adók főpénztárnokait. A török sarcé az első erre vonatkozó intézkedéstől (1658. novemberi III. tc.) 1661-ig Ugrón András.

30 1 660 júliusában melléje rendelik a későbbi ítélőmester Kendi Jánost, továbbá Cserei