Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
III. A fejedelmi kancellária
934 Egyedi-esetnek számít Báthori Zsigmond 1590. március 4-i rendelete Kornis Farkas udvarhelyszéki királybíróhoz: engedje működni a megválasztott jegyzőt. (MTgy: 1909: 63.) 935 1646 (Kemény János, Fogarasföldét illetően): MTT XVIII. 53—5. 936 1606: ETA IV. 347. 937 1635: TT 1889: 123. 93« I. Rákóczi György kora: U-sz. Reg. 75/4. 939 1 672: Sz: U VI. 336. 940 1 674: KJ: M (Hunyad megye—I. Apafi Mihály, 1674. március 16.). 941 Az apja helyett kormányzó ifj. Rákóczi György 1645-ben ráír a besztercei főbíróra: egy bizonyos személynek adjon tisztséget (Hurm. XV/2. 1144—5). Apafi pedig Marosvásárhelynek rendeli el, hogy a megválasztott jegyzőt engedjék tisztébe (MVH 289/k). 942 1 572-ben Báthori Istvánhoz érkezik panasz amiatt, hogy a szászvárosi esküdtség és tanács közé kevesebb szászt választottak, mint magyart. A fejedelem, a város régi jogaira tekintettel, elrendeli, hogy a 12 esküdt és 40 tanácsbeli közt szászok és magyarok egyenlő számmal szerepeljenek (V: BI1 I. 170). 1637-ben Tiszabecsi Tamás kért a fejedelemtől intézkedést arra, hogy a kolozsvári tanácsban reformátusok is üljenek (MS-gy.: 1637. december). 943 I. Rákóczi György 1636 júniusában, a Bethlen István trónkövetelése nyomán előállt válság közepette, hírét veszi, hogy Besztercére egy ideje sok nemes és jobbágy költözött be, különböző ürügyek alatt. Haladéktalan jelentést kér róla: honnan kerültek oda ezek? (Hurm. XV/2. 1029.) Barcsai 1658 decemberében egy rémhírterjesztő katona elfogatásáról rendelkezik a brassai főbírónak (BrÁL— Fr. II. 219). 944 Johann Herschell 1641. december 18-án Szeben Kálmány-párti részének mozgolódásáról tesz jelentést a fejedelemnek (Gyfv: Ly 23). 945 1 600: Hurm. XII. 835; 1617: Kv. III. 177. 946 Az utóbbira 1.: 1632: Sz: U VI. 383; 1658: Sz: U VI. 748. 947 1 629: Kv. II. 96; 1659: BrÁL— Fr. II. 220; 1676: Hurm. XV/2. 1362. 948 1 665: TT 1893: 669. 949 1 655: KA: Deutsch—Weisskirsch 10. 950 1562 (Hagymási Kristóf emberének kísértetése): Hurm. XV/1. 573; 1600. július (Moldvába hadak fizetésére küldött pénzé): Hurm. XII. 964, 974. 951 1600. február: Hurm. XII. 608; 1639: TT 1892: 707; 1642: Hurm. XV/2. 1095; 1644: Hurm. XV/2. 1122; 1647: Hurm. XV/2. 1165. 952 1 596: Hurm. XII. 220; 1621: Hurm. XV/2. 902—3; 1662; Hurm. XV/2. 1317—8: TML IV. 384; 1683: Hurm. XV/2. 1386. 953 1637: Hurm. XV/2. 1032—3, 1035, 1038. 954 1 574; Hurm. XV/1. 629; 1618: Hurm. XV/2. 877; 1622: Hurm. XV/2. 928; 1633: Hurm. XV/2. 993^1; 1653: Hurm. XV/2. 1245—6. 955 1585: Hurm. XV/1. 697; 1650: Hurm. XV/2. 1184—5, 1189—91. 956 1 610: Hurm. XV/2. 843—4. 957 1623: Hurm. XV/2. 933—4. 958 1619: Hurm. XV/2. 878—9; 1621: Hurm. XV/2. 916—7. 959 1 660: Hurm. XV/2. 1300—1. 960 János Zsigmond 1559-ben körrendeletben tudatja a törvényhatóságokkal Tudor havasalföldi logofet Erdélyben tartózkodásának engedélyezését (Hurm. XV/1. 540); ugyanez évben Besztercéhez havasalföldi boérok elűzéséről rendelkezik (Hurm. XV/1. 550). 1560-ban moldvai trónkövetelő elfogását rendeli el (Hurm. XV/1. 565), s vizsgálatot tartat a Szebenbe menekült boérok ügyében (Sz: U IV. 777). 1568-ban menekült havasalföldi boérokat'küldet haza Brassóból (Hurm. XV/1. 629—30). Báthori Kristóf 1577-ben két ízben is utasítja Besztercét egy moldvai trónkövetelő elfogására (Hurm. XI. 601—2), 1581-ben pedig arra, hogy a menekülő moldvai fejedelmet ne engedje át (Hurm. XI. 648). 1585-ben Petru Cercel kincsei ügyében intézkedik a kancellária (Hurm. XV/1. 699), 1601 júliusában a Szebenbe menekült havasalföldi boérok iránt (Sz: U VI. 16). I. Rákóczi György 1643 őszén egy moldvai trónkövetelőt kerestet (Hurm. XV/2. 1114). Barcsainak mint helytartónak viszont az Erdélyben fogva tartott Heriza havasalföldi ellenfejedelem szökése ad gondot 1657 áprilisában (BrÁL— Fr. II. 200). Ghica-Vodá feleségének erdélyi tartózkodása kapcsán is van szükség (1665-ben) közigazgatási
