Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

12-én újra román püspökválasztó zsinatra küldheti ki biztosát elnöklésre, Dióssi Gáspár Fehér megyei főbíró személyében (EOE XIX. 104); az erdélyi göröghitű egyház rangállását a kiküldött zsinati biztos rangállásával lehet mérni. Különösnek hat, hogy az Erdélyben a 17. században uralkodó szerepet játszó református egyház superintendensei választásának, ill. megerősítésének nem találjuk nyomát a kancellária rekonstruálható anyagában. Ismerve azonban a református fejedelmeknek épp a református egyházzal szemben gyakorolt határozott kormányzati tevékenységét, bízvást feltételezhetjük, hogy ez legalább olyan intenzív lehetett, mint a többi felekezet viszonylatában. 848 1640-ben így jelöltek az erdélyi katolikusok 3 személyt vicariusul; nevüket felterjesztették a fejedelemnek, aki aztán kiválasztotta közülük a tisztség betöltőjét (Az erdélyi katolicizmus.. . 71). 849 A fennmaradt levéltári anyag természete révén ezt a tevékenységet elsősorban az evangélikus egyház esetében tudjuk nyomon kísérni. Evangélikus szász dékánok, plébánosok kinevezésére, ill. megerősítésére 1.: 1 573: V: BII I. 269 (a fejedelem körrendeletben szólítja fel az erdélyi szász papokat, hogy akik sem tőle nem nyertek — more solito — megerősítést, sem az evangélikus superintendenstől ordinatiót, azok késedelem nélkül szenteltessék fel magukat s szerezzenek tőle is megerősítést, tized- és más jövedelmeiktől megfosztatás terhe alatt); 1592: MPE XI. 68; 1610: Bruck.-gy. S. 5. No. 189; 1613: BU 395 (Báthori Gábor rendelkezik a szász generalis vicariushoz, hogy a szász dékánok jöjjenek be hozzá megerősítésre); 1614: EOE VI. 541 2 (Bethlen Gábor elvi állásfoglalása a fejedelem megerősítési jogáról, amelyet Péchi Simon közöl a szász superintendenssel); 1625: Sz: U VI. 302; 1647: Bruck.-gy. 127. A református egyház gyakorlatából egyetlen ilyen eset ismeretes. 1687. március 7-én a gyulafehérvári egyházközség prédikátorjelölést terjeszt a fejedelem döntése alá (KJ: M). 850 Tartsák meg a papokat kiváltságaikban s javaikban — rendelkezik Izabella 1559-ben Sinkszékhez (BU 166). János Zsigmond 1568-ban Székelytámadt főkapitányát értesíti arról, hogy az udvarhelyszéki papokat védelmébe vette, az tehát eszerint járjon el (MPE VIII. 156). 1571—1572 fordulóján Báthori István sorozatosan ad ki ilyen intézkedéseket. 1571. december 29-én, a besztercevidéki királlyá — és régenszéki papok panasza nyomán, nyílt rendeletben biztosít nekik védelmet (V: BII I. 161). Harmadnapra rá. most már csak a besztercevidéki papok panaszára, rendelkezik Beszterce városának, hogy senki se zavarja e papokat a szomszédság jogán való házvételben (V: BU 1. 164—5). A besztercevidéki papság azonban rövidesen újra sérelmeit tárja a fejedelem elé: városi házaik után nem élhetnek a polgárokéval egyenlő jogokkal. Az 1572. január 12-én utasítja Besztercét: akik városi házaik után másokkal egyenlő terheket viselnek, azoknak amazokéval azonos jogokat is engedjen (V: BII 1. 169). 1573-ban pátensben rendeli el: a földesurak nem vethetik ki a szász papokat (V: BII I. 269—70). Bethlen Gábor a Kraszna megyei Halmosd román papját veszi védelmébe. Annak már elei is papok voltak, tisztük után házat, földet bírtak. Bánffy János azonban háborgatni kezdte: földjét elvette, többször megsarcolta, állatait visszatartotta stb. Az a fejedelemhez fordult. Bethlen utasította a megyét: védje meg a papot. Bánffy azonban nem hagyott fel törvénytelenségeivel, úgyhogy Bethlen 1617-ben kemény rendeletet küldött a megyének: védjék meg a papot, szolgáltassanak neki anyagi elégtételt, ellenkező esetben ..nekönk is küleömb gondviselésönk leszen rea" (V: D IX. 138—9). Még bonyodalmasabb az az ügy, amely 1622—1623-ban folyik a kancellárián. Ingodályra az evangélikus superintendens új papot küld, a hívek meghívása alapján, de az ottani birtokosok tudtán s akaratán kívül. Azok viszont úgy tudják, hogy az új pap tisztátlan életű, s ezért a fejedelemhez fordultak, azzal a kéréssel: engedélyezze a pap kimozdítását. Bethlen megkérdezi a superintendenst, s annak mentségét véve szigorúan megrója a birtokosokat azért, hogy nem rájuk tartozó dolgokba elegyedtek (a pap magaviseletének megítélése a püspökre s a zsinatra tartozik), s eltiltja a lelkész tisztében való háborgatását (BU 439). I. Rákóczi György 1636-ban pap exemptiója iránt rendelkezik Tholdalagi Mihályhoz (TT 1885:740—1). 1638-ban a fogarasi tiszteknek ír a nagysinki káptalan papjainak járó vámmentességről a fogarasi Olt-hidon (BU 491). Az Apafi-korban a román papok tizedmentessége a tárgya fejedelmi rendelkezéseknek (1668: Hurm. XV/2. 1337; 1682: EOE XVII. 286—7). 851 I. Rákóczi György 1632-ben az Udvarhely városi reformátusok kérésére mentesíti az adótól, szolgálatoktól, postálkodástól és katonáskodástól az ottani egyházfiakat s szentegyházbírákat; a szék s a város tisztségének is rendelkezik: ehhez tartsák magokat. (SzO IV. 241—2.) 852 Az első évtizedekben e témakörben a papoknak járó tized megadásáról volt szó. Izabella 1543ban arra utasítja Szebent: rendelkezzenek a szász papoknak járó kisebb és nagyobb tized befizetéséről (Sz: U IV. 422). 1581-ben az olconai s más papok tizedelése ügyében intézkedik a kancellária (Sz: U IV.