Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

bekéri privilégiumukat; a vásárhelyiek (nyilván a fejedelemnél ágáló követeik) elhárítják ezt azzal, hogy nem hozták magukkal, de — folytatják — kiváltságaik ugyanolyanok, mint Kolozsváré s a többi kulcsos városoké, azokban is bizonyos órája van a vásárok felszabadításának. (MVH 142/1.) A dolog itt tűnik el szemünk elöl — de egyhamar aligha lehetett folytatása. Udvarhelynek 1623-ban meglévő kiváltságait erősíti meg a fejedelem (SzO IV. 224), ugyanez történik 1634-ben (SzO IV. 256—7). 1659-ben (TT 1889: 355—6) a helyzet némileg bonyolultabb. A város az 1659. májusi—júniusi országgyűléshez kérvényt intéz kiváltságai újabb megerősítése iránt; a gyűlés a fejedelem elé terjeszti ezt, aki ex consilio úgy válaszol, hogy a törvény által adott kiváltságaikkal élhetnek. (Utoljára 1635-ben erősítette meg törvény Udvarhely kiváltságait.) Ily értelemben rendelkezett a székhez is. Rövidesen azonban bejelentés érkezett Barcsaihoz: Udvarhelyszék határozatot hozott arról, hogy nem respektálja a város kiváltságait. A fejedelem erre 1659. július 9-én ráírt a székre: terjessze fel határozatait. Az ügy folytatása (ha volt) itt is évekkel későbbre maradt. 798 Ennek a problémának három városnál találjuk nyomát: Désnél, Udvarhelynél és Tordánál. Az elsőnél az ottani halászokról van szó. 1621-ben a város és a halászok kölcsönösen vádaskodnak egymás ellen Bethlen Istvánnál: a halászok szerint a város szabadságaikban háborgatja őket, a város viszont arról panaszkodik, hogy azok nem akarnak a város bírájátöl hallgatni. A gubernátor 1621. szeptember 14-i resolutiójával a fejedelmi tanácsnak 1621 nyarán e tárgyban hozott, közelebbről nem ismert rendtartásának respektálására utasítja őket (Dés 369). 1623-ban azonban ott az újabb nyílt viszály: a halászok (legalábbis a város állítása szerint) megvonják magukat a városnak való mindenféle szolgálattól, nem fizetnek iskolamesternek, kántornak, harangozónak, nem akarnak templom, iskola, prédikátor háza építésére, hidak s utak csinálására adózni (Bethlen Gábortól nyert mentességükre hivatkozva). A város Bethlen Istvánhoz fordul, az pedig 1623. augusztus 4-én kiváltságaik haladéktalan bemutatására utasítja a halászokat (Dés 351). Udvarhelyen azokról a mezei katonákról van szó, akik megházasodván, korábban adófizető helyre szálltak. I. Rákóczi György 1632. május 11-én úgy rendelkezik a város tisztségéhez, hogy azok a mezei katonák, akik adófizető helyre telepedtek, fizessék az adót (SzO IV. 242—3). Torda esetében 1664 után a partiumi menekültek megtelepítéséről van szó; az ottani puszta telkek kell hogy nekik jussanak. Apafi Bethlen Jánost s Haller Jánost rendeli az ily telkek összeírására s az azokkal kapcsolatos követelések elbírálására; 1665. június 29-én rendelkezik Bethlen Jánosnak, hogy szálljanak ki Hallerrel Tordára (RAKL: Tgy). 799 1579-ben Báthori Kristóf rendelkezik Szebenhez Nagydisznód kiváltságainak megtartásáról (KA: Heltau 54). Balhori Gábor 1610-ben a ravaiak (Udvarhelyszék) falutörvényének érvényesítéséről gondoskodik. A/ok ti. olyan végzési hoztak, hogy aki közülük jobbágynak köti magát, az nem szolgálhatja a falu határán urát, hanem menjen a földesúr földjére szolgálni. Egyes földesurak azonban nem akarták kivinni Raváról jobbágyaikat. A falu a fejedelemhez fordult, az pedig 1610. április 17-én elrendelte a széknek a falutörvény betartását (MTgy 1914: 40). Bethlen Gábor egy 1616-i intézkedése a ,,felelő pásztor" általában eltiltott, de egyes háromszéki falvakban mégis szükséges intézményével kapcsolatos. 1616. április 26-án Háromszék tisztének küldött rendeletével Nagybölönben, Közép- és Nagyajtán engedélyezi felelő pásztorok tartását azzal, hogy vétség esetén a tisztek ezeket, s ne a községeket büntessék (SzO VI. 49—50). 1618-ban a dállyaiak falutörvényét erősíti meg. Aszerint az odaszálló idegen legénynek nyílföldet juttatnak, a magukat jobbágynak kötők vagy a faluból eltávozók nyilai viszont a községre maradnak, nemes nem vehet ott nyílföldet, erdőt. Ez a rendelés azonban Báthori Gábor alatt csorbát szenvedett: a nemesek akartak ott nyílföldet, erdőt szerezni jobbágyaik utáni örökségképpen vagy pénzért. Bethlen 1618, február 26-án utasította a szék tisztségét a falutörvény megtartására. (TT 1907: 288—9.) 80l) A korondi, parajdi és sófalvi solymárok kiváltságaik szerint nem kötelesek hadban szolgálni, adót nem fizetnek, más terheket sem viselnek. 1652-ben e mentességeik megerősítését kérik a fejedelemtől; az intézkedik is Udvarhelyszék tisztségéhez s a három falu elöljáróihoz a solymárok kiváltságainak megtartásáról. (SzO IV. 287—8.) 801 Az e kategóriába tartozó ismert kancelláriai intézkedések kizárólag a jobbágyságra vetést tilalmazzák, majd valamennyi esetben félreérthetetlenül a katonaállomány védelmének szándékával. Bocskainak 1606-ban az ad okot ily értelmű rendelkezésre, hogy Udvarhelyszékben, a hozzáérkezett panaszok szerint, a nemesek sokakat akarnak jobbágyságra vetni. A fejedelem rendelkezik Rákóczi Zsigmond gubernátornak, de az egyes székely székeknek is: nem engedi ezt (ETA IV. 341—2). 1610 áprilisában egy bazédi személy panaszol Báthori Gábornak: Kornis Ferenc jobbágyságra akarja vetni.