Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

Még ennél is egyszerűbb képlettel találkozunk, ha a kancelláriának a szász papság census cathedraticusávai kapcsolatos tevékenységét vizsgáljuk. Ott ti. majdnem kivétel nélkül a befizetés szorgalmazásáról volt szó,

1170 s emellett néhányszor a belőle való utalványozásról.

1171 A szász papok hagyatékából a fejedelemnek járó rész esetében lényegében ugyanezzel találkozunk: a végrendeletek felterjesztésével, a fejedelmet illetők behajtásával és utalványozással belőle.

1172 Ezeken kívül még két vonatkozásban kell hogy beszéljünk a kancellária tevékenységéről a Királyföld speciális kincstári ügyeiben. Rendelkezéseket adott ki a fejedelem számára való borfoglalásokról

111

^ és fiscalis uradalmak disznainak királyföldi makkoltatásáról.

n14 i) A kancellária kincstári hatáskörének egyéb ügyei A többi olyan kincstári ügyet, amelyet a kancellária intézett, már nincs értelme külön-külön alfejezetekben tárgyalni. Vegyük közülük elsőnek a személyek javainak lefoglalásával kapcsolatos teendőket. Ilyen lefoglalásokra elsősorban a pártharcok idején került sor,

1175 vagy súlyos vádakkal illetett s az esetek jó részében szükésben lévő személyek esetében,

1176 kivételesen hamispénzverőkkel szemben is jártak el így.

1177 Az is a ritkább esetek közé számíthatott, hogy a lefoglalás módjáról kellett intézkedni.

1178 De el kellett járnia a kancelláriának a fiscusra háramlás egyes eseteiben is (bár itt nem az övé volt az elsődleges cselekvés kötelezettsége).

1179 A kincstári bíráskodás terén a kancelláriának láthatólag csak akkor voltak feladatai, ha az ügy nem tisztán kincstári volt, a kincstári és nem kincstári bíráskodás területét egyaránt érintette.

1180 * Végigtekintettük, ismét csak a lehető legtömörebben, a kancellária kincstári hatáskörét. Kíséreljük meg most összegezni vizsgálódásunk eredményeit. Valamennyi kincstári ágazat igazgatása lényegében egységes képet mutat bizonyos arányok tekintetében. Minden esetben viszonylag bőven foglalkozik a kancellária a birtoklás ügyeivel, s hasonlóan eléggé sokat a mentességek, kedvezmények kérdéseivel. Az egyes ágazatok funkcionálásának kérdései közül az igazgatás általános szabályozásai (instructiók kiadása), a tisztek kinevezése, a kincstári népek ügyei (jogállásuk, szolgálataik, fizetésük) s az ágazaton belüli építkezések, melioratiók ügyei aránytalanul többet szerepelnek ügyködésének tárgyai közt, mint az ágazat működésének többi, szorosabban vett „belső" kérdései. (A termelési technikák problémáival pl. alig foglalkozik.) A kincstári uradalmak, bányák által létrehozott termékek értékesítésével ismét valamivel bővebben találkozunk a kancellária ügyforgalmában. Valamennyi ügykategórián messze túltesz azonban a kincstári jövedelmekből való kifizetések, deputatiók ügyeié. Itt persze némi óvatosság nem árt a mérlegelésben. Annak, hogy az ilyen utalványozásoknak oly bőséggel találjuk nyomát, az is oka lehetett, hogy azoknak