Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
III. A fejedelmi kancellária
A pénzverésügy eléggé ritkán szerepel a kancellária gyakorlatában (hamispénzverés elleni fellépés, 1090 annak szabályozása, hogy a szász universitason milyen pénzfajta verhető, 1091 olyan, nem szorosan a pénzverésügyhöz tartozó ügyek is, mint érc megdézmáltatása a pénzverde vezetőjével 1092 ). c) Sóügy Az erdélyi bányászat másik fontos ága, a sóbányászat és a hozzá kapcsolódó szállítási, kereskedelmi tevékenység kb. ugyanakkora súllyal és differenciáltsággal szerepel a kancellária hatáskörében, mint az ércbányászat. A sóbányászat ugyan kifejezetten kincstári monopólium, szemben az ércbányászattal (ércbányát magánszemély is nyithatott), de ez nem volt akadálya a sóbányák (s velük esetleg a sókikötők) bérbeadásának vagy elzálogosításának. A bérbeadásokkal kapcsolatban nincs nyoma kancelláriai ügyködésnek; a vízaknai bánya Szebennek való elzálogosítása kapcsán már van (a fejedelem a vízbetörést szenvedett bánya helyreállításáról alkudozik a szebeniekkel, jobb bányagazdálkodásra inti őket, 1093 Tordára szökött vízaknai sóvágókat rendel vissza korábbi munkahelyükre, 1094 a marosportusi harmincadost utasítja, hogy korlátlanul engedélyezze a celleristáknak vízaknai só vételét, 1095 1 607 tavaszán ő rendelkezik az akna visszafoglalásáról a fiscus számára), 1096 s egy ízben a kolozsi sóakna Vitéz Mihály által Kolozsvárnak lett zálogba vetése révén is. 1097 Nem lehetett gyakori a sóvágás engedélyezése magánszemélyeknek. 1098 Ami magát a sóbányaművelést illeti, a kancellária általános sóügyi teendői közé sorolhatjuk az instrukciók kiadását a sókamaraispánoknak. 1099 A bányaépítkezéssel kapcsolatos kancelláriai ügyködés kettős irányú volt; részben új aknák kiépítésének előmozdítása volt a tárgya, 1100 részben a sókamaraházak építkezései. 1101 Többfelé ágazó kormányzati problémát jelentett a sóvágók ügyeinek kategóriája. A fejedelem kancelláriáján át intézkedett sóbányahely kiváltságainak védelméről, 1102 egyes sóvágó-kategóriák mentességeinek megtartásáról, 1103 a sóvágók kiválasztásáról és fizetéséről, 1104 de a szökött sóvágók visszatérítéséről is. 1105 A sóbányák más természetű munkaerő- és anyagellátási ügyei közé tartoztak a törvényhatóságoktól a bányák részére rendelt szolgáltatások: fa, 1106 zsindely, 1107 kötelek 1108 adása (természetesen a szállítással együtt), a bánya közmunkában való tisztítása. 1109 A kitermelt só szállítása csak a tengelyes szállítás vonatkozásában jelentett kimutatható gondot a kancelláriának, 1110 a sóhajózás ügyei kancelláriai intézésének nem találtuk nyomát. Sóportusok ügye (az előbbiekben már említett viszonylatokat kivéve) szintén ritkán foglalkoztatta a kancelláriát, 111 a sóértékesítési, 1112 sóvám-, nu nemesi só-, nu számadási ügyek 1115 szintén. Annál bővebb ez esetben is a sójövedelmekből természetben vagy készpénzben rendelt kifizetések, deputálások iratanyaga. A só az egész tárgyalt korszakban „elfogadott fizetőeszköz" — s nemcsak Erdélyben. így aztán deputál belőle (s a készpénz-sójövedelmekből is) a fejedelem főtisztek, alsóbb kormányzati tisztviselők, fejedelmi udvari szolgák fizetésébe, az udvar számára történt szállítások
