Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

c) A rendi jogokkal kapcsolatos ügyek A kancelláriának ezt a nagy és erősen összetett ügykörét erősen tagolva igyekszünk bemutatni: előbb az egyes rendek személyi jogaihoz fűződő kancelláriai teendőket, majd a dologi joghoz kapcsolódókat, külön a vallásügyeket s végül a családjogi, gyámsági ügyeket. Az első kategóriából elsőnek a nemesi jogokkal kapcsolatos ügyeket vegyük. Itt emlékeztetünk a korábban már leszögezettekre: a kancellária szorosan vett oklevéladó működésével itt sem foglalkozunk. A nemesítések egyszerű eseteiről csak annyit jegyzünk meg, hogy a nemesítési eljárás megindulásához (amennyire a nemesítések számához képest aránytalanul kevés eljárási iratból ítélni lehet) az eseteknek legalábbis jó részében a nemességet kérő személy kérvénye (supplicatiója) volt szükséges, benne a kérés indoklásával (elsősorban a fejedelemnek s az országnak tett szolgálatokra való utalással). Ez feltehetőleg akkor is benyújtásra került, ha valaki főrangú személy (tanácsúr, törvényhatósági főtiszt stb.) közbenjárt a kérvényező érdekében. Csak olyankor maradhatott el az, amikor a fejedelem egyszerre tömeges nemesítést hajtott végre: egy-egy hadjárat végén vagy egy fontosabb győztes csata után, katonákét — ilyenkor nyilván elég volt a katonai vezetők jelentése a nemesítést érdemlőkről. A kancellária hatáskörébe tartozott azonban a nemesség birtoklása bonyolultabb ügyeinek intézése is. Nemesek kívántak elveszett nemeslevelük helyett újat szerezni; ehhez is supplicatiót kellett benyújtani.

790 Az is megtörtént azonban, hogy nemes nyújtott be tiltakozást a kancellárián jobbágyának tartott személy megnemesítése ellen.

791 Nemesi productio országos elrendelése egy ízben történt a kancellárián át

792 (a törvényalkotásból ismert helyi productióknak nincs nyoma a hivatali levelezésben). Az ügykör újabb része a nemesi jogvédelem: nemesnek rendi szabadságaival való élésének biztosítása.

793 Jóval több gondot okozott ennél a központi kormányzatnak a városokban lakó, ill. ott házat szerzett nemesség ottani jogállása, elsősorban a városi terhekben való részesedésük.

794 A székely lófőknek a kancellárián megforduló ügyei kisebb spektrumot mutatnak, mint a nemességi ügyek. A primipilatus megszerzésének útja lényegében ugyanaz volt, mint a nemességé: általában írásbeli kérés alapján történt. Lófőknek is lehetett szüksége rá, hogy kancelláriai úton kérjenek s kapjanak jogvédelmet.

795 A puskások jogvédelmének kérdései is az Apafi-korban kerültek a kancellária elé.

796 A városok jogállásának kérdései közül (a városlakó nemesek helyzetének ismertetett problémáin túl) a városi kiváltságok megerősítése, érvényesítése képezi a legfontosabb ügykört; találkozunk persze a városok jogállásának egyéb természetű ügyeivel is (városi polgárok városon kívüli birtoklása, vásárkiváltságok).

797 Külön említsük meg a városok bizonyos különleges jogállású lakóinak ügyeit.

798 Falvak kiváltságainak, falutörvényeknek megtartása is szerepel a kancellária által intézett ügyek közt;

799 csakúgy, mint bizonyos különleges jogállású, nem városlakó szabad elemek jogainak megőrzése.

800