Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
III. A fejedelmi kancellária
nyugtázó fél jelezheti azt is: mikor vette a szóban forgó küldeményt. Nos, az előbbi fejezetszakaszban elmondottak után már az lenne a meglepő, ha a kancellária e téren nem produkálna valami meglepőt. Ez esetben Bethlen Gábor korából is vannak adataink; legyünk óvatosak, s csak nagy kautélákkal kockáztassuk meg a feltevést, hogy mindannak, amit a két Rákóczi György koráról e fejezetrészünkben elmondunk, bizonyos előzményei már Bethlen Gábor alatt meglehettek. A két Rákóczi György hivatali levelezésében (s tán már Bethlen Gáboréban is) e tekintetben valóban a praesentálási eljárásnál megfigyeltek pontos megfelelőjét találjuk. Az általuk adott válaszok egy része itt is csak a jelentés hozzájuk érkezésének napját rögzíti, de ismét csak nagy számban találunk olyan nyugtázásod kat, ahol szerepel az érkezés órájának jelzése 661 vagy az órán belüli közelebbi jelzés: x óra után 662 vagy előtt, 663 y és z óra közt, 664 a félóra jelzése, 665 sőt a negyedóráé 666 — vagy a már ismert „pongyolaság", a napszak megjelölése. 667 Az 1660 utáni évtizedekben ezzel a jelenséggel sem találkozunk. 3. A DÖNTÉS MEGHOZATALA A kancelláriai ügyintézésnek éppen e pontjáról tudunk a legkevesebbet; olyan ügyintézési termékek nem maradtak fenn, amelyekből erről pontosabban tájékozódhatnánk. Felidézve most a fejedelmi tanácsról elmondottakat, kétféle döntéshozatal-típust különböztethetünk meg: a tanácsi vélemény alapján, ill anélkül született fejedelmi döntést. Az utóbbi típusnál a fejedelemnek általában a kancellár referálja az ügyet, 668 annak nemlétében vagy távollétében a kancellária tényleges vezetője vagy valamelyik kancelláriai titkár. Apafi korából sajátos gyakorlatról tudunk: minthogy Bethlen János már Apafihoz állásakor is 50 körül jár (ami akkor magas kornak számít), s nem tartózkodik állandóan a fejedelmi udvarban, kialakul az a gyakorlat, hogy bizonyos „udvari emberek" visznek be ügyeket a fejedelemhez, többnyire az érdekeltek felkérésére. Ezek aztán a fejedelem elé terjesztendő beadványnál jóval terjedelmesebb irományban tájékoztatják megbízottjukat az ügyről és kívánságaikról. Ilyen udvari emberek elsősorban a főudvarmester Naláczi István (aki, jeleztük, az egész korszakban jelentős befolyással van a kancellária működésére), a két postamester (Székely László és Vajda László), Ghillányi Gergely (Apafi sógora), de pályája kezdetén Teleki Mihály is, valamint az udvari főkapitány, Barcsai Mihály, akinek aztán majdnem vesztét okozzák a Thököly számára tett ily szolgálatai. A referálás mellett megmarad az intercessio korábbi gyakorlata is: tanácsurak vagy más tekintélyesebb személyek közbenjárása a fejedelemnél egyes személyek, városok stb. ügyeiben; ezek elsősorban birtok-, kiváltság-ügyek.
