Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

II. A deputatiók (delegatiók)

kötött megállapodásait, a Haller-diploma Erdély számára elfogadhatatlan. Tanácsát kérik: hogy lépjenek szövetségre a törökellenes koalíció többi uralkodóival, hisz követeik küldése nem biztonságos? Az iránt is Sobieski véleményére kíváncsiak: emlékeztessék-e XIV. Lajost arra, hogy a nymwegeni békébe Erdélyt is belefoglalták? Egyáltalán: közbenjárását kérik bajaik enyhítésére.

183 A lengyel orientáció azonban az adott helyzetben nem hozhat reális eredményeket. Az utolsó momentum e tekintetben ismét egy epizód. Petrasco-Vodá pénzét keresik Erdélyben, s a deputatio 1690. január 4-én nyugodtan írathat a lengyel királynak és a császárnak: annak ott híre sincs.

184 Néhány mozzanat a román vonatkozású diplomáciai tevékenység is. Ezek közül is csak az első jelentősebb. 1685. június 1-én Erdély részéről a deputatio vesz részt az ország és Havasalföld szövetségének megkötésében.

185 Persze, a szövetség jelentőségét erősen korlátozzák a rövidesen bekövetkező események, különösen az, hogy Csáky László, aki ellen e szerződés politikai éle kifejezetten irányul, hamarosan császári generálisként jelenik meg Erdélyben. A deputatio román vonatkozású ténykedésének a későbbiekben csak olyan termékei lehetnek, mint 1687. április 29-i határozata a Hunyad megyébe háznépestől bemenekült románok maradhatásáról (az ugyanígy odakerült rácokat kiutasítják, szükség esetén kiverésükre is készek),

186 az év július 7-i döntése a moldvaiaknak a csíki határszélről elhajtott marháinak (illő váltságon) visszaadásáról

187 s Alsó János Havasalföldére küldése kölcsönt szerezni (1687. december l.).

188 A tatár diplomáciai viszonylatnak egyetlen nyoma van. 1688. március 17-én a deputatio a kánhoz küldött követeknek utalványoz egy összeget.

189 Külön említsük meg azt is, hogy 1686. első felében a deputatio több ízben foglalkozik a Thököly erdélyi tartózkodásából eredő kérdésekkel.

190 Mindezeken túl a deputatio foglalkozott olyan kisebb jelentőségű, egyedi ügyekkel is, amelyek ismertetését itt szükségtelennek tartjuk. A fejedelmi tanács az 1685—1690-es időszakban természetesen nemcsak a deputatio részeként, hanem önállóan is működött, a szokásos módon, a fejedelem rendelkezései szerint. A már említetteken túl egyetlen esetben találjuk nyomát annak, hogy a deputatio felhatalmazást adott a tanácsnak. 1687. október 6-án rábízta annak eldöntését, hogy Nagy Pál mennyi pénzt küldessen a kővári őrségnek.

191 Több ízben (1687-ben és 1689-ben) találkozunk viszont azzal, hogy a deputatio hoz határozatot országgyűlés összehívására. (A fejedelmi tanács jogköre is kiterjedt formailag az országgyűlés összehívásáról és időpontjáról való döntésre, ez azonban, különösen azokban a nyugalmi időszakokban, amelyekben hagyomány, majd törvény alapján tartották meg, meghatározott időben, az évi két, majd egy országgyűlést, nem jelentette az érdemi döntés jogát.) 1687. július 7-én a hó 26ára, Radnótra határoznak országgyűlést.

192 1 689-ben háromszor is sor kerül ilyen döntésre. Előbb március vége felé hoznak határozatot az országgyűlés időpontjáról (május 20.),

193 majd szeptember 2-án, most már helyéről is (szeptember 17., Medgyes)

194 s végül a november 5—7-i ülésen ugyanezekről s a gyűlés jellegéről is (november 24., Gyulafehérvár; „törvényes" gyűlés legyen, azaz pereket is tárgyaljanak rajta).

195