Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

II. A deputatiók (delegatiók)

biztosok közt. Kijelölik Heisler ezredének statióit és biztosait. Zabot vétetnek fel Heisler hadai számára. Komornik megkeresésére pénzes fuvarban búzát szállíttatnak Karánsebesre, biztosokat adva e számláshoz is. Pénzben vétetik fel a ki nem utalt, ill. május 4-éig ki nem adott élés árát, meghatározott árlista szerint. Csak az ülés végén kell kilépni ebből a taposómalomból, de az annál rosszabb. Carafának Komornik által közvetített követelésére május 15-ére 200 000 forintot kell előteremteni.

155 A májusi országgyűlés alatti deputatio-ülés Heislernek rendel ugyanannyi élést, amennyit a télen Veteraninak adtak, s számon kéreti azokon a biztosokon, akik a Hannover-ezrednek nyugtát adtak bizonyos kártételekről: miért rövidítették meg ezzel az országot?

156 A június 11—17-i ülésen Bethlen Miklós és Alvinczi Péter szóban és írásban is beszámol róla: hogy ment végbe a computus a császári főbiztossal és az ezredek tisztjeivel. Ugyanakkor rendelhetnek Komornik „szoros propositiójához" képest szekereket Hunyad, Zaránd megyéből és Szászvárosszékből 2000 köböl búzának Hátszegről Lúgosra és Karánsebesre fizetett fuvarképpen való szállítására.

157 Augusztus 29-én és szeptember 2-án jórészt ismét részletkérdésekben határoznak. 1000 köböl zabot utalnak Háromszékről és Udvarhelyszékről a Háromszéken állomásozó császári hadaknak. Biztost jelölnek ki az ottani határvédelmi építkezésekhez. A Barcáról, a Hétfaluból és a törcsvári jószágból állíttatják ki a brassai bíróval a Heisler által követelt 100 szekeret. Olosz Ferencnek rendelkeznek, hogy a szilágyságiak, kővárvidékiek, désiek vecturáit arányosan ossza el. Arról viszont csak rövid határozat szól, hogy a vecturák Heislernek Bethlen Miklós útján tett megkeresése szerint legyenek.

158 Az 1690. évből már csak a deputatio január 14-i ülésének határozatai jönnek számba e tekintetben. Búzát, szénát, zabot kell adni Heisler Havaselvéről kijövő hadainak, a korábban ígérteken túl is. Ideiglenesen Bethlen Gergelyt állítják a főcommissarius tisztébe (Bethlen Elek, felesége elhalván, egyelőre nem tudja ellátni ezt a feladatkört). Határozatot hoznak arra, hogy a főcommissariusok a törvény szerint járjanak el az engedetlen tisztek és commissariusok ellen. Néhány helyi kérdéssel is foglalkoznak: Kolozsvárnak utalványoznak 600 forintot, elsősorban fa beszerzésére, Enyed, Torda, Szék, Kolozs és Dés panaszára (az „alá- és feljárók

1

' miatti terheikről) úgy határoznak, hogy az illető vármegyék vicetisztjei segítsék őket, de maguk se fussanak el a császáriak elől, megfelelő „keménkedést" tanúsítsanak — de illő ellátást is adjanak nekik.

159 Ami a deputatio szorosabban vett külpolitikai hatáskörét illeti, az aránytalanul szerényebb az előzőnél, még egészében véve is, nemcsak részleteiben. A legbővebben, a dolog természetéből folyóan, a császári diplomácia vonatkozása szerepel a szerv teendői közt. 1685 áprilisában már ő ad választ Vajda László útján I. Lipót Dunod-val küldött üzenetére.

160 Vajda, ismeretes, nem jut el Bécsbe (visszarendelik útjáról); Haller János és követtársai azonban már igen. A velük való érintkezés elsősorban a deputatio dolga (azok Apafinak általában röviden írnak, a deputatiónak fejtik ki hosszabban tárgyalásaik állását, s az Erdélyből menő rendelkezések is ehhez igazodnak).

161 Ők állítanak össze pótinstructiót Hallerék számára 1686. január 16-án.

162 Az 1686 tavaszán a császár rescriptumára adandó választ is a deputatio bízza egy szűkebb testületre (Teleki, Bethlen Elek, Gergely és