Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

Bevezetés

és karánsebesi bánságról. Ez a terület a Partium. Ennek méretei nemegyszer változnak a továbbiakban. A legfontosabb változások: 1595-ben Borbély György hadai visszafoglalják Lippát s számos más Arad megyei várat (magát Aradot is), továbbá az 1566-ban elesett Jenőt a töröktől. Ezekből az Arad megyei várakat Bethlen Gábor, helyzetének a portával szembeni megszilárdítására, kénytelen visszaadni a töröknek. Jenőt azonban a porta egyelőre hiába követeli vissza. Az 1657-tel kezdődő uralmi válságban azonban a Partium nagy része török kézre kerül. A porta előbb a Jenőre vonatkozó követelést újítja fel, 1658 őszén azonban nemcsak erre teszi rá a kezét, hanem Lúgosra és Karánsebesre is. Ezzel elvész Zaránd megye legnagyobb része és a lugosi—karánsebesi bánság. 1660 augusztusában pedig elesik Várad. Ezzel úgyszólván az egész Bihar megye török kézre kerül. Ennek az eseménysorozatnak a végére Székelyhídnak a vasvári béke következtében történt lerontása teszi a pontot. A Partium északi határán 1570 óta csak időleges vagy kisebb változások történnek, Várad eleste után azonban a török kezd el itt hódoltatni; az 1660 és 1690 közti korban Erdély északnyugati része és a megmaradt Partium egy része, a Szamos vonaláig, kétfelé hódoló terület (benne olyan végvárral, mint Somlyó). Erdély kormányzata tehát ezen a változó nagyságú és határvonalú területen folyik. Jelezzük: nem foglalkozunk munkánkban a Bocskai, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György Habsburg-ellenes hadjáratai eredményeképpen időlegesen, egymástól elkülönülő néhány évre Erdélyhez tartozó további magyarországi területek kormányzatának kérdésével. Amennyiben ezeken külön kormányhatóságok működtek, azok az ott korábban kialakult kormányzati gyakorlatot folytatták (némi módosításokkal); történetük a magyarországi kormányzat történetébe tartozik. Lényegében hasonló indokokkal nem tárgyaljuk az 1540 és 1690 közt Erdélyben 3 rövid időszakban (1551—1556 és a tizenöt éves háború 2 rövid szakasza) fennállott Habsburg-kormányzat történetét sem. Az ekkor létrehozott szerveknek nincs folytatása Erdély kormányzatában. Ismertetésüktől egyébként is mentesít bennünket az, hogy olvasónk ezt részletesen megtalálhatja Ember Győző idézett összefoglalójában.

30 Munkánk a központi kormányzat története. Nem foglalkozik tehát az igazgatás területi szerveivel. Csak röviden emlékeztetjük tehát olvasónkat arra, ami erről a sokrétű apparátusról ismeretes. A közigazgatás, bíráskodás és a rendi kiváltságok fejében tartozó hadfelkelés vezetése a magyar natio megyéiben a főispánok kezében van; Erdélyben gyakorlat az, hogy egy-egy megyének 2 főispánja van. A székelyek törvényhatóságai élén főkirálybírák és főkapitányok állnak. Funkcióik megoszlását elnevezésük jelöli: a főkirálybíróhoz a bíráskodási ügyek tartoztak, a főkapitányhoz a katonaiak, a szorosabban vett közigazgatás alkalomszerűen oszlott meg köztük. A szász natio az egyetlen a natiók közül, amelynek rendszeresen működő önkormányzata van: a szász universitas (bár természetesen ez a rendszeres működés is csak úgy értendő, hogy az universitas időnként rendszeresen összeül, saját jegyzője van). A szász törvényhatóságok (székek és vidékek) élén a székváros polgármesterének (vagy főbírájának), a királybírónak