Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
II. A deputatiók (delegatiók)
Hegyesi István Kabos Gábor Keresztúri János Rhédei István és id. Tholdalagi János nevét. Bethlen Pál időközben meghalt; özvegye neve szerepel a katalógusban. Új nevek viszont a deputatióban: Bánffy Pál Jósika Gábor Kemény Boldizsár Tholdalagi András. 15 Bethlen Sámuel Földvári Ferenc Az utolsó ismert névsor (ezt az 1688. májusi—júniusi országgyűlés határozza meg) csak annyiban tér el az 1687. nyáritól, hogy abban újra szerepel szász személyek neve, ill. rangjelzése: a szebeni királybíró vagy polgármester (ezek felváltva kell hogy jelen legyenek a deputatióban), Mark Drauth, a segesvári és medgyesi királybíró, Valentin Plekker (az egyik brassai bíró) és Michael Szabó (Beszterce). 16 A névsor elemzése most nagyobb munkát igényel, mint a két korábbi delegatio esetében. A szervben helyet foglalnak a fejedelmi tanács mellett egy másik országos hatóság, a fejedelmi tábla tagjai is — az a kérdés, hogy mikor kik s hányan közülük. A két ítélőmester végig tagja a deputatiónak. Hegyesi István fiscalis director csak az 1685—1686-i listákban szerepel. A táblai ülnökök közül az 1685-i névjegyzékben tízen találhatók ott: Apor István, Bethlen Pál, Dániel István, Gyerőffy György, Haranglábi Zsigmond, Káinoki Farkas, Keresztessi Sámuel, Macskási Boldizsár, Pettki János, id. Tholdalagi János. A teljes névsorból csak Daczó János, Daniel Mihály, P. Horváth Kozma és Kún István hiányzik; a két elsőt az 1686. áprilisi— májusi IV. tc. sorolja a többiekhez. 1687-ben viszont P. Horváth Kozmán és Kún Istvánon túl több más táblai ülnök nevét sem találjuk a deputatusok közt, olyanokét, akik előzőleg tagjai voltak a szervnek: Gyerőffy Györgyét, Haranglábi Zsigmondét, id. Tholdalagi Jánosét. (Bethlen Pál, mint említettük, időközben meghalt. Daczó János 1686 nyarán nótába esett. Pettki János talán szintén nincs már életben, neve nem szerepel az országgyűlési katalógusban.) Ekkor viszont már táblai ülnökökként tagjai a deputatiónak Alsó János, Inczédi Pál, Kemény János, Kendeffi János, Naláczi András, Ugrón Ferenc — Macskási viszont tanácsúrként. Annak, hogy a tábla fiai közül ki foglal helyet a deputatióban s ki nem, véleményünk szerint egyedi (esetleg kifejezetten személyi) okai vannak. Egy újabb kategória a deputatión belül a. főrendeké. Itt három alcsoportról beszélhetünk. Az elsőbe az a három személy számít, aki 1690-ig elnyeri a tanácsúri rangot: Bánffy György, Bethlen Miklós és Gyulay Ferenc. (Macskásiról más vonatkozásban beszéltünk.) A következő a még szintén arisztokratának tekinthető főrendeké; Bánffy Farkast és Pált, Bethlen Sámuelt, Gyulaffi Lászlót, Jósika Gábort és Istvánt, Káinoki Sámuelt, Kemény Boldizsárt, Mikes Pált, a két Rhédeit, Tholdalagi Andrást és Thoroczkai Istvánt sorolhatjuk ide. A harmadik alkategóriába azok tartoznak, akik ugyan valójában már inkább középbirtokos nemesek,
