Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

913 A „második fordulóból" csak Bethlen János 1666. március 23-i censurája ismeretes (A-gy.). A török követ viselkedésének hatására a kancellár is kemény hangra vált. A szándék világos — írja, Budán második portát hoznának létre Apafi s Erdély nyomorgatására. Követ még nem járt el úgy Erdélyben, mint a mostani. S bár tudja — folytatja —, hogy egyesek voxa mindig az: a szultánnak engedelmeskedni kell, most nem a szultán vagy a nagyvezér követelődzik — de ha a budai vezérnek a portáról volna is erre megbízatása (amit valószínűtlennek tart), akkor is azt javasolná, hogy a fejedelem tegyen panaszt az ügyben a portán. Lehetséges, hogy egyesek állásfoglalása miatt azzal vádolják majd: urát össze akarja veszejteni a törökkel — ő azonban a török hűséget javallja, de azt nem (míg elkerülhető), hogy egy pasa uralkodjék Erdélyben. Azt javasolja, hogy Apafi várakoztassa a követet, s aztán az egész tanács véleményét kérje ki. s aszerint járjon el (ha a tanács állásfoglalása egységes, a jövőben is egységesen fogja fedezni a fejedelmet). Paskón és Cserményin át a nagyvezér tinajánál panaszt tétetne a követ magatartása miatt, de a nagyvezérnek s másoknak nem íratna. A budai vezérnek való válaszadásban pedig azt a módot javasolná, hogy elküldené vele a fejedelem emberét — az vinné a választ, a követre viszont (magatartása miatt) semmit se bízna. 914 Az 1666. márciusi válság egész történetét (pontatlanságoktól nem mentesen) összefoglalva 1.: BJ: H I. 290—3. 915 Bánffy 1666. november 18-án terjeszti ezt fel (A-gy.). Nem hiszi ugyan — írja—, hogy a dologból bármi legyen, de helyesli Szilvási kiküldését. Az most ne elegyedjék a határ igazításába, csak tanulja ki a kapucsi felhatalmazását s szándékait, jelentse Apafinak, s majd biztosokat lehetne kiküldeni. Mindenesetre megajándékozná a török biztost. (Bővebben Szilvásin át szóban küldi javaslatát.) 916 Három censura ismeretes. Fleischer (1666. november 24.; TMÁO IV. 328—9) mellébeszél a kérdésnek (talán attól tartva, hogy — amiképpen máskor sem ritkán — ilyenkor a szászoknak kell előteremteni a sürgős költséget, ha kölcsön- vagy előlegképpen is): míg országgyűlést nem lehet tartani, Apafi saját tehetsége szerint küldje útjára Szilvásit, jó instructióval; vigyázni kell rá, hogy a kapucsi által tett igazítások ne jelentsék a török által követelt területek teljes elválasztását Erdélytől. Bánffy Zsigmond (november 20.; A-gy.) azt javasolja: a fejedelem a sajátjából adjon az országgyűlésig vagy míg mástól kéret (ország pénzéből kellene adni, de nem tud róla, hogy volna). Nem remél azonban hasznot a dologból. Zólyomi Miklós censurája (1666. november 23.; A-gy!): valami „értékes" embertől kellene kölcsön kérni (haza fiától vagy görögtől), s az országgyűlés határozzon aztán: honnan térítik meg. (Sietve hozzáteszi: maga is hozzájárulna a költséghez, de II. Rákóczi György mindenből kiforgatta.) 917 Csak Andreas Fleischer 1667. július 24-i censurája ismeretes (MS-gy.). A comes véleménye nagyon határozatlan: menjenek a régi instructióval, de ha Apafi s a kijelölt tanácsurak bővíthetik az utasítást, az is helyes. 918 Virginás s követtársai 1667. augusztus 6-i jelentése Apafinak: A-gy. 919 Csak Bethlen János 1667. augusztus 11-i censurája ismeretes (A-gy.). Az két súlyos hibát ró fel Virgináséknak: 1. Felvetették, hogy amennyiben a defterben 1667-ig meg nem hódolt falvak is szerepelnek, azok ügyét is rendbe kell tenni. A kancellár figyelmezteti urát: a portáról küldött defterben Kővárvidék legnagyobb része is szerepel, s a Szamos melléke Bethlenig vagy feljebb — így most ezek is hódolás alá kerülhetnek! 2. Haladékot kértek arra, hogy Apafi s Erdély a portához fordulhasson válaszért: az öt vármegye (Kraszna, Közép- és Belső-Szolnok, Doboka s Kolozs megye) hódolt falvai Erdélybe vagy Váradra fizessék-e kapuszám szerinti adójukat? Bethlen ott látja a veszélyt, hogy ez esetben peres ellenfelük is török lesz, bírájuk is, a válasz tehát óhatatlanul a váradiak javára esik majd. Azt ajánlja, hogy Apafi Nemesek által keresse meg a szultánt az ügyben, de a Virginásék által beadott, hibáztatható javaslatokról mélyen hallgasson. Szükségesnek tartaná a tanács egészének megkérdezését (a közelebb lakóknak akár egybe is hívását, a többiektől censura kérését) — elképzelhető hát az is, hogy Apafi Virginásék visszatérése után először csak öt kérdezte meg. 920 Bethlen János és Nagy Tamás 1668. május 23-án közösen küldi fel censuráját (A-gy.). Javaslatunk: a szultán csauszait rá kell venni arra, hogy úgy referáljanak a portán: Sebesvár messze van Váradtól, s nem is új várat emelnek ott, csak istállót építenének a régi mellé, de még azt se kezdték el. Közben Apafi ne hordassa el a palánképítéshez odaszállított fákat Sebesvár alól, de ne is építtesse a várat. A váradi pasának csak röviden íratnák meg, hogy'a fejedelem a csauszok által ad választ a portára — s jószomszédságra intenék. Bánffy Zsigmond május 27-i javaslata (KJ: M) lényegében hasonló érvelésű. Apafi szerinte azzal mentse magát, hogy Sebesvárott nem épít újat, csak a váron kívüli korábbi hóstátot akarja helyreállítani.