Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

816 TML V. 531. 817 TML V. 532. 818 L. erre: TZs: TM 107—9. 819 BJ: H II. 108—10. 820 TML VI. 36—7. 821 TML VI. 75. 822 L. erre: TZs: TM 118—20. 823 TZs: TM 112, 120. 824 Bethlen 1672. július 31-i censurája (KJ: M) elsősorban a két hírforrás ellentmondásait elemzi, s arra az eredményre jut: a havasalföldi fejedelem is csak török segéllyel látná lehetségesnek a támadást. Arra intetné Apafival Petrőczyt és Bocskai Istvánt (a bujdosók másik legtekintélyesebb vezetőjét), hogy várják meg a porta engedélyét a fejedelem kiindulására. 825 Két censura ismeretes. Andreas Fleischer 1672. augusztus 12-én egyszerűen hivatkozik a tanács utolsó radnóti ülésének határozatára: a követ ahhoz tartsa magát. (A-gy. 1672.) (E tanácsülési határozat nem ismert.) Béldi augusztus 17-én csak annyit ír: a bujdosókat illető véleményét közölni fogja Balóval, ha az (Apafi rendelete szerint) útjában felkeresi (KJ: M). 826 Csak Bethlen Jánosé ismeretes (1672. augusztus 12.: KJ: M). Bethlen (láthatólag már befejezett dolognak véve azt, hogy a bujdosók ki fognak indulni) Spankau fenyegetőzését garázdakeresésnek minősíti, hisz nem a Debrecenben meghúzódott közrendű bujdosók akarnak kitörni, hanem az Erdélyben lévő főrendűek, s ezt a császáriak is tudják; a német tábor közelségéből eredő bajokat azonban — írja — Apafi maga nem orvosolhatja meg, a debreceniek kérjék a váradi, sőt a budai pasa védelmét is; csak azt ne higgyék, hogy az ottani bujdosók kiűzésével elkerülhetik a bajt. 827 Az elmondottakra 1.: TZs: TM 124—8. 828 TZs: TM 132—5. 829 L. e fejezet 730. sz. jegyzetét. 830 BJ: H II. 393—4. 83iTZs: TM 142. 832 Bethlen János (BJ: H II. 396—400) 1673. július 30-ára teszi a tanács ülését. A fejedelemnek a tanácsülés nyomán a portára küldött embere viszont már július 20-án útjára indult. 833 BJ: H II. 396—400. 834 TZs: TM 143. 835 BJ: H II. 413—5; TZs: TM 143. 836 BJ: H II. 420—5; TZs: TM 143—4. 837 BJ: H II. 465. Bethlen arról is ír, hogy a gyűlés utolsó napjaiban vette Görgényből az ott raboskodó Petrőczy levelét, amelyben az kérte: vigye ügyét Apafi elé. A kancellár aztán a tanácsurak jelenlétében tette ezt. (BJ: H II. 466.) 838 Bánffy Dénes 1673. október 1-i censurájában (RAKL: Tgy) helyteleníti: Apafi Farkas Fábiánt küldte Váradra amiatt, hogy a pasa az ún. 5 vármegyébe (Erdély északnyugati hódolt területére) irányította kvártélyfa a bujdosókat. Az 5 vármegye Apafié s Erdélyé — írja —, miért kellett hát követet küldeni ez ügyben Váradra, s épp bujdosót? „Titkos latorságot" sejt az ügyben, s visszarendeltetné Farkast, más bujdosó követet sem engedne Váradra. 839 TZs: TM 144, 146. 840 TZs: TM 148—9. 841 EOE XV. 375. 842 EOE XVI. 151—5; TZs: TM 169. 843 Csak Bethlen János 1675. július 12-i censurája ismeretes (KJ: M). A császárnak méltóságán aluli lenne — írja —, hogy maga ajánlja fel a tárgyalásokat, de iáthatólag kész rá. Úgy hiszi viszont: a bujdosók némelyike „az desperatio miatt" nem merne tárgyalni. A kérdés: 1. a bujdosók együttes akarata nélkül lehet-e tárgyalni róluk, 2. néhány személy félelme miatt félre lehet-e tenni a közügyet? Bethlen nem helyeselné, ha Apafi teljesen elutasítaná a tárgyalást, de azt javasolja: ura tanácsával együtt jól gondolja meg, hogy fog hozzá. 844 A-gy. 1675. (Apafi—Klobusiczky Pál, 1675. augusztus 27.) 845 TZs: TM 171.