Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
letagadná a magyarországi elégületlenekkel való kapcsolatot. A Zólyomit illető alkut pedig elutasítaná. Összegezve: a fejedelem elégtételt követeljen, ne alkudozzék. (Az elmondottakra 1.: TZs: TM 85—6.) 797 „Volt consultationk az urakkal római császár követének és a magyarországiaknak elbocsátások felől az zűrzavaros állapotok miatt" — írja naplójába 1670. április 17—I9-én Apafi (EM 1900: 148). Kászonit végül is nagy titkon Szászrégenen, a radnai havasokon s Máramaroson átjuttatják a királyi Magyarországra. 798 Székely László 1670. április 27-én ír erről Telekinek. (TML V. 177.) L. még erre Béldi 1670. május 7-i censuráját (KJ: M). 799 Béldi (aki Telekinek ez idő tájt azt írja: a magyarországiaknak most már nincs más választása, mint a harc, de megrója őket: „fundamentum nélkül építettek"), a 797. sz. jegyzetben hivatkozott censurájában elsősorban arról ír, hogy nem Háromszékből kellene (a részleges insurrectio során) a határszélre küldeni hadat, hanem közelebbi területekről — ha mégis Háromszékből akarja Apafi, pontosan jelezni kellene, hogy hány lovast rendel, s mennyi időre. Bánffy május 9-éri általánosságban ír: a magyarországi elégületlenek jégre építettek, nyakuk szakadt bele — de ha most lemészárolják őket, attól kell tartani, hogy a magyar szabadságot s a reformátusságot is kiirtják. Végül is azonban örül annak, hogy Apafi s Erdély nem ereszkedett melléjük (KJ: M). 800 Az 1670. május 10-i rendeletre két reakció ismeretes. Bethlen Farkas május 14-én némi sértődöttséggel írja: sohasem volt alaposan (a közhíren túl) tájékozva arról, hogy mivel jártak az eperjesi traktára küldött biztosok. Apafi lássa hát: kell-e valakit felküldeni a jelen helyzetben a császárhoz, kit, mikor s mivel? (KS-gy.) Rhédei Ferenc május 13-án kelt censurájában helyeselné a követküldést, személyi javaslatot azonban nem tesz. A követség tárgyává Erdély Rákóczival szembeni követelését, az egyház általa való sanyargattatását tenné, bár úgy tudja: Rákóczi megegyezett a reformátusokkal. Figyelmezteti a fejedelmet: ha nem segíti a magyarországiakat, azok „alkalmatlan nyughatatlanságok miatt" örökre elveszhetnek, s ez Erdélyre is veszedelmet hoz (KJ: M). 801 Béldi, május 16-i újabb censurájában, elítéli ugyan a magyarországiak magatartását („bár nyugodtak volna abban, a kiben voltának", mintsem ily bajba keverjék a nemzetet, hazát, vallást), de azért közbenjárást javasol (EOE XV. 128—30). Fleischer (május 17.) tájékozatlanságára hivatkozik: nem ismeri az eperjesi szerződést, nem tudja, hogy a lejövő császári hadaknak mi rendelkezésük van a Rákócziak ellen, az hogy kap kegyelmet; a követ felküldését azonban helyesli (EOE XV. 131 —2). Haller Pál (ugyanaznapi censurájában) azt javasolja: Apafi várja meg a dolgok kimenetelét —egyébként pedig csodálkozik, hogy az elégületlenek „bolondul", alap nélkül kezdenek ilyen nagy dolgot (urukra támadni); ha így kezdték, így vegyék hasznát (A-gy. 1670). Nagy Tamás nyilatkozik utoljára (március 21.): nem árt, ha Apafi fellép Bécsben Erdélynek a Rákóczi-házzal szembeni követelései ügyében, de elsősorban a református vallást vegye védelmébe, különben most kiirthatják őket Magyarországról (KJ: M). 802 L. erre nézve Bánffy Dénes 1670. augusztus 13-i felterjesztését Apafihoz (RAKL: Tgy) s Teleki augusztus 17-i censuráját (TML V. 337). 803 RAKL: Tgy (Bánffy); TML V. 334—5 (Teleki). Bánffy külön hangsúlyozza: ha Nagybányára beviszik a császári őrséget, Máramaros és Huszt elszakad Apafitól, s Erdély mintegy tömlöcbe kerül. Teleki csak annyit ír: az őrség Nagybányára vitele „igen nagy akadályára leszen Erdélynek". 8 04 TML V. 335—6. 805 A 802. sz. jegyzetben említett, augusztus 17-i véleményében hivatkozik a tanács korábbi határozatára; azzal is érvel, hogy amennyiben Nagybányán császári őrség lesz, a máramarosi utat Kapniknál s egyebütt is el tudják zárni. 806 A-gy. 1670. (Rhédei F.—Apafi, 1670. augusztus 18.) 8 » 7 A-gy. 1670. Béldi P.—Apafi, 1670. augusztus 18.) 808 KS-gy. (Bethlen J.—Apafi, 1670. augusztus 17.) 809 A-gy. 1670. (Bethlen Farkas—Apafi, 1670. augusztus 21.) sió KJ: M (Nagy T.—Apafi, 1670. augusztus 17.). síi KJ: M (Haller J.—Apafi, 1670. augusztus 18.). 81 2 A-gy. 1670. (Haller P.—Apafi, 1670. augusztus 22.) 813 TML V. 359. 814 TML V. 521—3. 815 TML V. 525, 527; TMÁO V. 32—3.
