Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

732 Teleki 1684. június 19-én javasolja urának: az június 27-ére rendelje egybe a román papokat (gyűlésükön legyen jelen a reformátusok püspöke s néhány papja is), s ugyanakkorra hívja össze a tanácsot is a papság ügyeinek rendbetételére. Apafi, aznapi válasza szerint, egészében elfogadja a javaslatot. (EOE XVIII. 237—8.) 733 EOE XIII. 130. 734 EOE XIII. 327. 73

5 EOE XIV. 120. 736 Az említett tc. szerint a vármegyék adói esedékes második felének bevételére a marosvásárhelyi bíró és tanács rendeljen ki kebeléből két megfelelő személyt; ezek igyekezzenek jó pénzzé tenni az adót (amit nem tudnak belőle, azt a görögök váltsák be, kötelességük szerint). (EOE XIV. 187.) Apafi nyilván az adó jó pénzre váltásának nehézségei miatt kéri ki tanácsurai véleményét. Csak Bethlen Jánosé ismeretes. Ő, azzal az előzetes fenntartással, hogy az országgyűlésnek érdemibb rendelkezést kellett volna hoznia az adó jó pénzzé tételéről, azt javasolja, hogy a megyék adójának felét vagy harmadát váltsák át a vásárhelyiek, a többit a görögök. (EOE XIV. 195—6.) 737 1 667. szeptember 29-én írja Telekinek: minthogy Debrecen, Bihar megye s a hajdúk nem akarnak adózni, s a somlyai őrség nem bír velük, ő jelentést tett Apafinak erről (Telekit kéri meg, hogy adja be s szerezzen rá választ). „Közel lévén Bethlen János, Farkas, Bánfi Zsigmond, Keresztesi, Kapi uramék, consulálja ő nagysága ő kegyelmeket." (TML IV. 193—4.) 738 BJ: H II. 444. (Bethlen pontos dátumot nem közöl, csak azt, hogy az ülésre az év két utolsó hónapjában került sor.) 739 TMÁO VII. 460—1. 74

0 EOE XIV. 119. 741 BJ: H I. 232—5. 742 Két censura ismeretes: Bethlen Jánosé és Béldié. Bethlen 1665. július 20-i felterjesztésében elsősorban emlékezteti a fejedelmet a nemrég lezajlott tanácsülésre, s arra, hogy ő maga nem bízott a két vár megerősítésének sikerében; minthogy azonban Apafi s a tanács többsége a megerősítés mellett döntött, ő is helyeselte a határozatot, helyeselnie kellett hát végrehajtásának eszközeit (amelyekkel kapcsolatban most Apafinak vannak aggályai): az őrséget illő kíséret vigye be, ugyanakkor szállítsák be az élést is, esetleges támadás ellen az útban s helyükön is védekezzenek. Másképp el se kezdjék a dolgot, a kudarc a törökkel vitás területek végleges elvesztését jelentené. Úgy hiszi: ezek alapján könnyű megírni a kapitányok instructióját; azt toldaná még beléjük: az ottani parasztnéppel módjával bánjanak, ha pedig a váradi török kérdezné: ki küldte oda őkei, jelezzék, hogy Erdély a „csavargó latorok" megzabolázására tette ezt. A várak edictumának megíratását Béldire hagyná. (TMÁO VII. 466—7.) Apafi sietve közli Bethlen censuráját Béldivel; az július 21-én terjeszti fel saját véleményét. Abban egyetért Bethlennel, hogy az őrség megtámadtatása esetén védekezzék. A továbbiakban azonban ismét aggályoskodik: nem kellene-e valaki főbb személyt kiküldeni az északnyugati végvidék valamelyik várába? Korábban megtörtént — írja —, hogy valakit instructióval küldtek ki a török elleni védekezésre, ez helyesen járt el, s aztán mégis bűnösnek nyilvánították — ha most olyan szegény legény, mint a somlyai kapitánynak kinevezett Olosz Ferenc (olasz származású zsoldostiszt, ekkortól kezdve kisebb megszakítással évtizedekig Somlyó kapitánya, utódai már az erdélyi megyei nemességbe olvadnak be) valamit tenne önvédelmére, nem járna-e rosszul ? Végül mégis elégségesnek tartja a somlyai kapitány írásos instruálását, s bizonyos egyéb rendelkezések meg a hópénz kiadása után elindítaná az őrségeket (KJ: M). 743 A-gy. 1665. (Apafi—Bethlen János, 1665. augusztus 13.) 744 Uo. 745 Hivatkozik rá: ő elő se mert volna állni Valkó és Somlyó erődítésének javaslatával, mások azonban pártolták ezt — így ő is csatlakozott hozzájuk. 746 Az Apafi által már elindított hadakon túl Valkó segítségére rendelne Szamosújvárról vagy 20 német gyalogot (szekéren vigyék őket), Sebesvárról az őrség felét, a szilágycsehi gyalogok felét (ezek egyesülve vonuljanak Valkóhoz), a közeli nemességet és puskásokat is. 747 TMÁO VII. 468—73. 748 A-gy. 1665. 749 A-gy. 1665. 750 TML III. 505—10.