A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

IV. Operatív szervek. Számvitel

tót, hogy az 1913 Ft-ot — melyben elmarasztalták — a következő év márciusáig fizesse meg, „különben elmozdítják". Az elmarasztalásban szerepet játszó feljelentőt az uradalom évi 30 Ft fizetéssel valamint természetbeniekkel írnokként alkalmazta.

150 Esterházy Pál Antal herceg 1762-ben leiratot intézett a kismartoni bizottsághoz. Megállapította, hogy bár 1721-ig visszamenőleg felülvizsgálták a számadásokat és sok tisztviselőt marasztaltak el konvikcióban, a „számvevőség ezt nem vette komolyan, nem hajtotta be". A herceg utasítására közölték az érintett tisztekkel, hogy ha 14 napon belül nem fizetnek, végrehajtják őket.

151 1782-ben volt a bizottság előtt az a számvevőség által készített kimutatás, hogy melyik tisztet censurálták, illetve marasztalták el konvikcióban.

152 Ismert volt a konvikció az esztergomi prímási uradalmakban is. 1778-ban pl. Ormosdy István pozsonyi udvarbírót négy vödör borban, 117 tutajfában, 146 darab deszkában, gabonaszállítási költségben, 30 öl tűzifában és hat öl szénában marasztalták el.

153 Rembeczky János bazini tizedszedő 1780-ban a 108 Ft konvikcióból 81 Ft-ot fizetett meg.

154 1793-ban a mándoki kasznár a Forgáchok tisztiszéke előtt adott magyarázatot arra, hogy miért nem egyezett számadási kivonata a leltárral: „Oka, hogy más objektumokról is szól, így lehetetlen az egyezés."

155 A Károlyiak 1795. júliusi igazgató tanácsi ülése az 1789—1792. évi számadásokban észlelt hiányokról tárgyalt. Az észrevételeket a számvevő szó szerint felolvasta.

156 Ha a számadásokban nem találtak hiányt, vagy a tiszt a konvikciót kifizette, feloldozást (absolutiót) kapott.

157 A központi, kerületi és uradalmi készpént kezelő hivatal a pénztár volt. Ide kerültek a beszedett készpénzjövedelmek, az eladott termények, állatok ára, a bérleti díjak, a kamatok, de a pénztárak folyósították a tisztviselők, alkalmazottak készpénzjárandóságát — urasági, központi tisztiszéki, bizottsági utalványozásra -, fizettek ki készpénzkiadásokat, kamatokat stb. Gyűjtőpénztár funkciót is betöltöttek, amennyiben az alsóbb szintű pénztárak készpénzmaradványaikat a felsőbb szintű pénztárba fizették be. Időben az első — 1733. évi — főpénztári számadások az Esterházy hercegi levéltárban találhatók. A kismartoni főpénztár 1759-től évente mérleget (Summarischer Extract) készített a készpénzbevételekről és -kiadásokról.

158 E mérlegek 1759 és 1784 között lehetőséget adnak a hercegi hitbizomány készpénzgazdálkodásának rekonstruálására, esetleg jövedelmezőségére vonatkozó néhány következtetés levonására is. 1762 decemberében a kismartoni bizottság megállapította, hogy a dombóvári és ozorai tiszttartók nem tudták elvégezni a gabona, bor, kukorica, méz, káposzta, disznó, bárány és más természetbeniek összeírását, mivel a készpénzjövedelmek beszedésével voltak elfoglalva. A commissio ezért jónak látta egy fizetőmester (Rentmeister, pénztáros) alkalmazását. Az első pénztáros a dombóvári kasznár, Takács György lett. Helyére a csobánci sáfár, az ő helyére az írnok került. A dombóvári tiszttartó előzetes becslése 150 Uo. 1751. dec./14-15. 151 P 108. Fasc. C. No 33. 1762. jan. 4. 152 P 162. Esterháza, Fasc. 3. 1782. júl./83. 153 Arch. saec. Jur. Titulus 9. No 16/M. 1778. okt. 3. 154 Uo. No 20/K. 1780. jún. 7. 155 P 1882. 1793. jan. 17./1. 156 P 406. Prot. 1795. júl. 21. 157 Török 167. 158 Bakács 1956. 217.