A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

IV. Operatív szervek. Számvitel

IV. OPERATÍV SZERVEK. SZÁMVITEL Az ügyintézés egyre jobban növekvő méretei a XVIII. század ötvenes éveitől kezdve szükségessé tették újabb birtokkormányzati szervek, hivatalok létrehozását. Ezek a szervek egyediek voltak, mivel a hatáskört egy személy, a felelős vezető gyakorolta. Hivatalnak tekinthetők, mivel ügyintézési és ügyviteli tevékenységet fejtettek ki, több személyből álló kollektívát alkottak, melynek minden tagja az igazgatást hivatásszerűen gyakorolta, a működésükhöz szükséges fedezetet az uradalmak bevételeiből biztosították számukra, szervező tevékenységet fejtettek ki és élükön a fentebb említett felelős vezető állott. A birtokirányító tevékenység legcélszerűbb formája — mint az államigazgatásban is — a hivatal volt, ez biztosította leggazdaságosabban a legnagyobb eredményt.

1 A birtokkormányzati tevékenységet kifejtő hivatalokat — a hierarchiában elfoglalt helyük alapján — három csoportra — központi, kerületi, uradalmi — lehet osztani. Központi volt a régensi, titoknoki hivatal, a praefectura, az igazgatóság, a kormányzóság, „a közös kormány", az ügyészség, a kancellária, a számvevőség, a pénztár, a levéltár. Kerületi hivatalnak számított a felügyelőség, a kerületi számvevőség, a pénztár; uradalmi volt maga az „uradalmi hivatal", a tiszttartóság (tisztség), a kasznári hivatal (kasznárság), a pénztár, az erdőhivatal, a pincemesteri hivatal, az építészeti hivatal stb. Én e szerveket - mivel egy részük amúgy sem csak egy szinten működött — nem kormányzati szintenként, hanem típusonként tárgyalom. Vagyis beszélni fogok a régensi (titoknoki) hivatalról, az igazgatóságról kormányzóságról), a praefecturáról, az ügyészi hivatalokról, a kancelláriáról és vele kapcsolatban az ügykezelésről, a levéltárról, a kerületi felügyelőségről és a tiszttartóságról. Külön tárgyalom — elsősorban fontosságuknál és nagyfokú szervezettségüknél fogva — a számvitellel kapcsolatos hivatalokat: a pénztárt és a számvevőséget. Ezek működésének ismertetése lehetőséget nyújt, hogy betekintést nyerjünk a magyarországi nagybirtok számviteli rendszerébe is. Á régensi (titoknoki) hivatal a birtokkormányzat legmagasabb szintű szerve. Mára gazdasági bizottságoknál — pl. az Esterházy hercegi hitbizománynál — előfordult, hogy az elnököt régensnek nevezték, gyakoribbá ez a XVIII. század végétől vált; ettől kezdve számítom hivatalszerű megjelenését is. Igen érdekes módon, három — a herceg Esterházy, az esztergomi prímási és a gróf Károlyi — nagybirtokon csaknem egy időben jött létre a régensi hivatal. 1794-től lehet számítani az Esterházy, 1798-tól az esztergomi prímási

2 és 1806-tól a Károlyi-féle régensi hivatal létezését. Az Esterházyak régense ekkor Nándory Mátyás, a Károlyiaké Klobusiczky Ignác.

3 1 Berényi 1966. 163. 2 Arch. saec. Jur. Titulus 11. Regentionalia. 3 Bakács 1956. 205., 1965. 221.