A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

III. Testületi irányító szervek

panaszos — ügyeikkel fordulniuk. Az utasítást mind a 29 uradalmi központ tiszttartója láttamozta.

297 A herceg még abban az évben 15 pontból álló instrukciót adott az újonnan létesült bizottságnak. Pontosan meghatározta a gazdaságra, a jövedelmekre, a közigazgatásra, az adóügyre és a jogszolgáltatásra kiterjedő hatáskörét. Később ez azzal bővült, hogy főtiszteknek kötelessége lett az uradalmak helyszíni szemléje.

298 1762-ben a hitbizomány birtokosa Esterházy Miklós József herceg lett. Ez a dátum — elsősorban a régensi hivatal felállításával — a bizottság történetében is változást hozott: ettől kezdve a régensekkel bővült. Feladata továbbra is annak biztosítása, hogy „az összes javak és igazgatásuk jó rendben legyen".

299 A bizottságnak — a hercegi utasítás szerint — a jobbágyok ügyeit a legpontosabban kellett intéznie, hogy megszűnjék a felesleges ide-oda utazgatás és az ebből következő munkakiesés.

300 1788-ban Miklós herceg — mivel ügyeinek intézése napról napra nehezebb lett számára - összes gazdaságának felügyeletével és vezetésével gróf Batthyány József Györgyöt bízta meg, aki ezt a hivatalát „nem mint alkalmazott, hanem tisztán barátságból végzi". Ez az intézkedés nem szüntette ugyan meg a bizottságot, de szerepét csökkentette, mivel a herceg és a bizottság közé egy harmadik személyt állított.

301 A bizottság 1794-ben szűnt meg, ettől kezdve az összes uradalmat a régensi hivatal irányította. A hercegi utasítások jegyzőkönyvében a gazdasági bizottságot többé nem említik, az utasítások a régenshez vagy a hercegi kancelláriához szólnak.

302 Az ügyeket a régens és a hercegi titkárok azonban ezután is testületileg tárgyalták meg.

303 A nagykárolyi gazdasági bizottságot gróf Károlyi Antal hívta életre. Működéséről 1759-től kezdve vannak adataim, a bizottságot létrehozó grófi emlékirat a következő évből való: „Ennek utána minden dolgot a commissio által rendeltem, hogy follyon."

304 Hatáskörét az összes jószágok igazgatásában, „az uraság összes törvényes dolgaiban", a publicumot, megyét érintő ügyekben jelölte meg. Minden uradalmi tiszt a bizottságtól függött, ennek jelentett. Károlyi Antal több esetben is intette tisztjeit, hogy engedelmeskedjenek a bizottságnak, „másra semmit se adjanak". A bizottságot „Tekintetes Commissio"-nak kellett titulálni. A családi birtokok történetírója, Éble Gábor, a bizottságról nem tud.

305 A nagykárolyi bizottság 1786-ig működött. Ebben az évben létesült a praefectusi hivatal,

306 amely 1788-ban a központi kancelláriának adta át helyét.

307 Időben legkésőbbi a gróf Széchényi Ferenc által felállított nagycenki „gazdaságbéli Tekéntetes Commissio". Létezéséről sem a Széchényi Ferenccel foglalkozó nagyszámú feldolgozás, sem a család történetírója nem tud.

308 Az 1789 óta működött bizottság keltezetlen „plánuma" az 1790-es évek elejéről való. Ebben Széchényi Ferenc megállapítja, hogy személyesen nem tudta a több vármegyében, egymástól távol fekvő jo297 P 108. Fasc. A. No 2. 298 Uo. No 1. 5. 299 P 108. Fasc.C. No 38. et NB.; P 149. Fasc. DDD No 28. 300 P 108. Fasc. C. No 40. et C. 301 P 108. Fasc. C. No 40. et C. 302 Bakács 1956. 198. 303 P 108. Fasc. C. No 40. et C. 304 P 397. A/l. 1760. febr. 6. 305 Éblel. l.köv. 306 p 397 Praefectusi hiv jjjy 307 Éble II. 243. BártfaiSzabó 1911. II. 452., 541-542. Viszont említi: Mérey Klára 1962. 30.