A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

III. Testületi irányító szervek

egyaránt.

129 A Kállay család 1797. augusztus 8-i nagykállói ülése Sexti András mérnököt fogadta fel Nagykálló határának felmérési és felosztási munkáira. Hat napszámost is rendeltek mellé. A felmérés célja a családtagok részének pontos tisztázása volt, mivel „minden birtokos nemes gyökeres joga, hogy tulajdonának igazi hasznát vehesse".

130 1798-ban határozta el a Bánffy család a kalotaszegi közös havasok felmérését. Az ülés pontos utasítást adott a munka elvégzésére is.

131 A felmérés célja gyakran a korábban közösen kezelt javak vagy hagyomány felosztása volt. A felosztási ügyek sokáig elhúzódtak. Csáky Imre hagyományának felosztása 1702—1738 között folyt, de 1804-ben még nem fejeződött be, sőt még az 1806. december 18-i családülésen is szerepelt.

132 A Bánffy család ülése 1796-ban megállapította, hogy „a közös birtokok és jövedelmek az egyenetlenség forrásai. Ezért ezeket múlhatatlanul fel kell osztani". A családülés részletesen intézkedett a felosztásról.

133 A Harruckern család 1798. február 4-i bécsi ülése osztotta fel Harruckern György hagyományát. 1804. május 2-i bécsi ülése a néhai Siskovicsné által elzálogosított javakat.

134 Külön kell megemlékeznünk, mint egyedi esetről, a Bánffy család 1798. január 12-i ülésének határozatáról, amely szerint a szilágysomlyói kincslelet egyharmadát a kincstártól kérni kell, mivel azt a közös birtokon találták.

135 Külön említést érdemelnek a közös jószágokkal kapcsolatos regálejövedelmek, hiszen a közös javak számadásainak felülvizsgálása során a családülés is külön foglalkozott velük. A jegyzőkönyvekben leggyakrabban a kocsmáitatás, a húsmérés és a taxák szerepelnek. A Kállay család 1793. február 7-i ülése úgy határozott, hogy a nagykállói doktornak a sörház körüli közös földekből egy szérűskertre valót ad. A családnak a helységben sörháza, csapszéke és pálinkaháza volt.

136 A Bánffy család ülésének állásfoglalása szerint „a bánfihunyadi és nagyfalusi sokadalmakban minden családtagnak joga van kocsmát tartani". Az ülés osztotta be, hogy melyik családtag melyik vásárban tartson kocsmát.

137 A család a pálinkafőzésért üstönként 4 Rft 30 kr taxát szedett.

138 A Lónyay család 1813. december 24-i ülése a nagylónyai mészárszékkel foglalkozott. A kis- és nagylónyai lakosok kimérés céljából állatot nem vághattak; 1826-ban a családülés határozata alapján az ilyen húst elkobozták.

139 A Kállay család nagykállói mészárszéke a kocsmához tartozott. 1864-ben Nagykálló község kérte a családot, hogy vágóhíd céljára adjon 200 négyszögölet a Nagyárenda nevű családi telekből. A családülés a kérés teljesítését megtagadta, mivel „a város vehet, ha eladó telek van. A vágóhíddal azonban a család el lenne ütve a húsmérés gyakorlásától."

140 Ugyancsak a Kállay család joga volt a nagykállói évenkénti öt vásár tartása is.

141 A 129 P 491. 1758. jún. 22., 1843. jún. 20. 130 P 343. Családülés, 1797. aug. 8., 1816. jún. 7. 131 P14. 1798. jan. 12. 132 P 71. 1804. márc. 1., 1806. dec. 18. 133 P 14. 1796. febr. 17., 1797. ápr. 27. 134 P 418. 1798. febr. 4., 1804. máj. 2./4. 135 P 14. 1798. jan. 12. 136 P 343. Családülés, 1793. febr. 7., 1794. szept. 30. 137 P 14. 1797. ápr. 27. 138 P 14. 1801. febr. 6. 139 P 451. 1813. dec. 24., 1826. szept. 25. 140 P 343. Családülés, 1796. júl. 30., 1864. máj. 1. 141 P 343. Családülés, 1794. szept. 30., 1797. szept. 15.