A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

X. A nagybirtokkormányzat jellemzése

megtagadásával, nem megfelelő végzésével, határvitákkal, a földesúri jogok és tilalmak megszegésével foglalkozók. Különösen megnőtt az ellenállás, a robotmegtagadás korszakunk végén, az 1830-as évektől. Nagy szerepet kaptak ebben az időben a tisztiszékek a kibecsültetési eljárásokban is. A földesúri és parasztbirtok egybekapcsoltsága, a közös legeltetés és erdőélés tarka bonyolultsága — amely a robotrendszer fenntartását szolgálta —számos per forrása volt. A tilosban való legeltetés, faizás, makkoltatás stb. mind megannyi magistratuális ügy kiindulópontja. Különös gondot fordítottak a tisztiszékek a földesúri hasznos jogok — különösen a kocsmáitatás - megtartására. Ilyen ügyekben magas - 12 Rft, 24 pálca - büntetést szabtak ki. A büntetőügyek közül az úriszéken kívül a lopás, istenkáromlás, káromkodás, emberölés, paráznaság, fajtalankodás, boszorkányság és a tűzokozás szerepelt. A nemi erőszak, bigámia, szentségtörés, rablás, útonállás és csalás mindig az úriszék elé került. A tisztiszék elsősorban a gyakrabban előforduló, halasztást kevésbé tűrő ügyeket ragadta magához. A büntetőügyek számát nagymértékben szaporította a faizás és erdőhasználat kíméletlen uradalmi korlátozása, ami különösen az 1780-as évektől kezdve hihetetlen számú falopást eredményezett. A tisztiszéki ülések állandó napirendi pontja volt ez. Az ítélet rendszerint 12—25 botra vagy 2—3 napi robotra szólt. Az alattvalók a fán kívül sok egyebet — gabonát, bort, szerszámot stb. — is loptak. Az istenkáromlást más fórumok — különösen ismétlődés esetén - szigorúan büntették. A tisztiszéki gyakorlat enyhébb volt: 12 botot vagy börtönt szabtak ki érte. Foglalkozott a szék ünneprontási ügyekkel is. Az emberölési ügyek az úriszék elé tartoztak. Egyedül a kismartoni hercegi bizottság foglalkozott ilyenekkel. A büntetés börtön, bot és pénzkártérítés volt. A paráznaság, a teherbe ejtés, a házassági ígéret megszegése ritkán került a tisztiszék elé. Talán ez magyarázza, hogy az itteni gyakorlat enyhe — rendszerint botbüntetés — volt. Boszorkányság egyetlen esetben — 1756-ban — szerepelt birtokkormányzati szerv, a kismartoni bizottság előtt. A tűzokozási ügyeket az jellemezte, hogy nem szándékosan, hanem gondatlanságból követték el azokat. Szökés, szökés elősegítése, hamis mérték használata és árdrágítás elvétve szerepelt. A magánvádas cselekmények közül a becsületsértés, a testi sértés, hatalmaskodás és károkozás fordult elő. Jellemző, hogy az eljárás mindig a sértett fél indítványára kezdődött. A becsületsértés miatt indított perben a felperest illette a bizonyítás kötelessége. A tisztiszék a cselekményt börtönnel vagy bottal büntette. A nagyobb számban előforduló — rendszerint verekedésből adódó — testi sértések üldözése ugyancsak magánpanaszra történt. A tisztiszék a büntetésen felül az alperessel az orvosi költségeket is megtéríttette. Az első ismert — 1716. évi — tisztiszéki jegyzőkönyv első napirendi pontjában is egy ilyen ügyről olvashatunk. Viszonylag ritkán került tisztiszék elé a hatalmaskodás és az ebből következő kártérítés. Ezeknek az ügyeknek rendszerint kiegyezés lett a vége. Hatalmaskodást általában nemes emberek vagy parancsukra jobbágyaik követtek el. A nagyobb hatalmaskodás megítélése a vármegye törvényszéke elé tartozott.