A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)
VIII. Jogszolgáltatás
nekik a kialkudott gabonát, pedig a „munkával iparkodtak". A tisztiszék utasította a gazdákat, hogy adják meg, ami járt nekik. 494 Csenki György és bátyja, kluknói jobbágyok, 1829-ben közösen művelték földjeiket, közös volt a vetőmag is. A termésen azonban összevesztek, nem tudtak megosztozni. A tisztiszékhez fordultak, amely a helyi tisztség meghallgatása után osztoztatta meg őket. 495 Lényegesen kisebb - 16 Ft és 17 üres borosedény visszaadása — ügyben döntött 1838-ban ugyanez a szék. 496 A kékkői uradalomban 1844 után „az uradalmi alattvalók egymásközti vagy mások által ellenök emelt szóbeli kereseteket" az illetékes uradalmi ügyészhez továbbították. 497 Már a közigazgatási feladatok tárgyalásánál láttuk, hogy az uradalmak igyekeztek a hozzájuk tartozó ingatlanok felett minél közvetlenebb felügyeletet gyakorolni. Megnyilvánult ez abban is, hogy az ilyen ingatlanokat érintő pereket akkor is az úriszék vonta magához, ha mindkét peres fél idegen volt. 498 N. Kiss István mutatott rá legutóbb, hogy a becsült évi hozam értéke fejében a jobbágytelek földállományát is - a földesúri jogok sérelme nélkül - elidegeníthette a paraszt. 499 Az adásvételhez azonban már a XVIII. század első felében is urasági jóváhagyás kellett. Ezt a gyakorlatot szentesítette Mária Terézia Urbáriuma, amely - hogy a földesúrnak jobbágytelkeihez és azok népéhez való jogát épségben tartsa — a földek adásvételét, cseréjét — a vételár elvesztésének terhe mellett — a földesúr jóváhagyásához kötötte. 500 Az uradalmak igyekeztek megakadályozni a jobbágytelkek és zsellérházak megosztását, sőt pl. a tatai tisztiszék, tiltotta újak létesítését is. 501 Uradalomhoz tartozó ingatlanok eladásával, cseréjével a kismartoni bizottság nagy súllyal foglalkozott, mivel a herceg 1750. október 23-án Bécsben kelt utasításában az összes ingatlanai feletti hatalmat ráruházta. 502 E hatalmánál fogva hagyta jóvá pl. 1751-ben, hogy a keresztúri tiszttartó eladta az ún. Szigeti-féle házat. 503 1752-ben Németszentgrót község vett meg egy uradalmi szőlőt, melynek vételárát a bizottság 12 Ft-tal megemelte. A község vállalta, hogy a szőlő helyett két másikat fognak a szőlőhegyen robotban megművelni. Ugyanebben az évben Zinner mérnökkel mérették fel a pecsenyédi réteket, melyeket a jobbágyoknak adtak el. 504 1753-ban a három felsőpulyai hercegi sessiót négy évre Bácsmegyei Györgynek adták bérbe, mert „az uradalom ezeket másképp úgysem tudja értékesíteni, hasznát venni". Ugyanez évben gróf Herbeviller referálta a bizottságnak,- hogy 7300 Ft-ért megvette a Somogyi-féle házat. 505 1754-ben határozta el a bizottság a derecskéi Torday-porció 200 Ft-ért, örökvallással való megszerzését. Felhívták a figyelmet: „. . . a szerződésbe az összes Torday rokont vegyék be, hogy zavar ne legyen". Valami baj azért mégiscsak lehetett, 494 495 496 497 498 499 500 501 502 503 504 505 Uo. 1827. szept. 8./92. P 74. Tisztiszék, 1829. szept. 6-/37. Uo. 1838. febr. 26./18. P 1769. Gazd. ülés. 1844. márc. 3./1. Degré 1961. 109. N. Kiss 121. Wellmann 1965. 169. Szabad 179. P 108. Fasc. A. No 5. 1750- okt. 23./12. Uo. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. dec./95. Uo. No 20. et NB. 1752. jún./54.; No 26. 1752. jún. Res./4. P 155. Bizottság, II. k. 1753. jan./3., 6.