A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VIII. Jogszolgáltatás

plébános rokonságának ítélt.

384 1743-ban a fraknói tiszttartó és a Pleyer-örökösök pereskedtek a kismartoni bizottság előtt a nagymartom Baumgarten-malomért. A bizottság ítélete ellen a felek „extra Domínium" a hercegnél tettek panaszt, aki a malmot az örökösöknek ítélte. A fél malmot és a javítási költségeket meg kellett téríteniük a tiszttartónak.

385 1751 -ben a bizottság „nem tartotta vissza" Millesich Fábiánt attól, hogy atyjától 74 Ft-os anyai örökségét követelje.

386 1752-ben a Berdóczi-féle örökséget a bizottság megbízásából a főszámvevő vizsgálta meg.

387 A következő évben Engl Mátyás sérci lakos több keresetet adott be saját gyermekei ellen, akik neki még tartoztak. Az alszámvevő, megvizsgálva az ügyet azt találta, hogy Engl a gyermekei kárára követelt. A bizottság utasította a szentmargiti tiszttartót, hogy — még végrehajtás útján is — adja ki a gyerekek örökrészét képező telkeket.

388 1754-ben az igen nagy(21 745 Ft értékű) Miklóssy-örökséget osztotta fel a bizottság.

389 1 75 5-ben Braunstein József feketevárosi jobbágy egy hagyatékból ingóságokat rejtett el a bírósági leltár elől. Ezért a bizottság az öröklésből kizárta. A hagyományok kifizetése után fennmaradt 118 Ft-ot az kapta, aki Braunsteint feljelentette.

390 1755-ben indult a bizottság előtt a legnagyobb hagyatéki per, a Hafner-örökösöké. Ebben a perben sor került tanúk kihallgatására, megesketésére, perbeszédekre, közbeeső határozatokra is. A per három évig elhúzódott. Ez az egyetlen eset, amikor — tudomásom szerint — a bizottság vagy tisztiszék előtt egy per ilyen sokáig tartott.

391 1756-ban az özvegy Liszai Anna házát mostohafiai követelték. A bizottság hozzájárult, hogy az özvegy haláláig benne lakjon. Halála után elárverezték, kifizették az adósságot és a kegyes hagyományt.

392 A károlyi commissio utasítására 1760-ban a fehérgyarmati udvarbíró „osztoztatta meg igazságosan" Varga Mihály örököseit. A végrehajtást a bizottságnak jelentette.

393 1766-ban Gyuren Borbála a nagykanizsai Batthyány tisztiszékhez fordult: hagyja meg őt a bátyja után rámaradt atyai kert élvezetében. A szék döntése: mivel kérelmező annak idején az uradalmi hivatalnál tiltakozott, amikor bátyja el akarta adni a kertet, megmaradhatott birtokában.

394 1781-ben a locsmándi Hilmer-örökösök a kismartoni bizottság előtt hátralékos atyai örökségük egy részére, valamint teljes anyai örökségükre nézve kiegyeztek. A bizottság a kiegyezést jóváhagyta. Ugyanezen ülés előtt szerepelt egy sopronnyéki ház ügye, amelyet előző évben, mint hagyatékot, 150 Ft-ra értékeltek. „Most kiderült, hogy a ház túl kicsi, nem jó az értékelés" — mondta a bizottság. Uradalmi tiszteket és kézműveseket küldött ki újraértékelésre.

395 1782-ben elutasította a bizottság Gruber József fraknói lakos keresetét, mivel „nem tudta keresetejogosságát bizonyítani".

396 384 Uo. 1732. ápr. 2.14. 385 P 108. Fasc. A. No 3. 1743, júL/6. 386 P 108. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. dec./58. 387 Uo. No 26. 1752. jún. Res./12. 388 P 155. Bizottság, II. k. 1753. jan./7. 389 P 108. Fasc. B. No 30. et NB. 1754. okt/10. 390 Uo. 1755.dec./6. 391 Uo. 1755. dec. 10.;No 31. et NB. 1757. jan./2.;P 155. Bizottság, III. k. 1758. máj./12. 392 P 108. Fasc. B. No 30. et NB. 1756. márc/16. 393 P 397. A/l., 1760. márc. 24. 394 P 1322. Tisztiszék, 1766. ápr. 4./2. 395 P 162. Prot. Kismarton, Fasc. 2. 1781. aug./32., 55. 396 Uo. 1782. JÚ1./20.