A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

III. Testületi irányító szervek

III. TESTÜLETI IRÁNYÍTÓ SZERVEK A hazát és a királyt kardjukkal védő, országos főméltóságokat betöltő magyar nagyurak már a Mohács előtti időkben sem a birtokvezetésben, uradalmaik irányításában látták életük célját.

1 Korszakunk előtt — a birtokgazdálkodás és -irányítás bonyolultabbá válásával — a nagybirtokosok egyre inkább tisztjeikre bízták jószágaik vezetését,

2 akik széles körű mezőgazdasági ismeretekkel és jártassággal rendelkező főtisztnek voltak alárendelve.

3 Ezt a birtokigazgatást az egyedi, az egyes uradalmak élén álló tisztek általi vezetés jellemezte. Igen érdekes — „mondhatnám paradox"

4 — jelenség, hogy a feudalizmus hanyatló korszakában kiépült birtokkormányzati rendszerben a testületi szervek jutottak túlsúlyra, alkották a kormányzat gerincét. Az e korban létrejött testületi vezetés — ha változott hatáskörrel és elsősorban birtokgazdálkodási funkciójában is — túlélte a feudális társadalmi-gazdasági rendszert és nem kis szerepe volt a magyarországi nagybirtokrendszer konzerválásában. A birtokkormányzat testületi szervei a következők voltak: 1. családülés, 2. tisztiszék, 3. gazdasági bizottság (igazgató tanács). Mindegyikre jellemző, hogy hatalmát a nagybirtoktól, illetve a nagybirtokostól kapta, a birtokkormányzat központi szerveként annak nevében gyakorolta. A családülés nem egy a testületi irányító szervek közül, hanem azoktól minőségileg eltérő, sőt a közös vagyon igazgatásában földesúri jogokat gyakorolt. A családülés létrejöttében szerepe volt az ősiség, illetőleg az osztályos atyafiság feudális intézményének. Mint ilyen, rokonságot mutat a nemesi közbirtokosság közgyűlésével. A családülés, a tisztiszék és a gazdasági bizottság testületek voltak abban az értelemben, hogy hatáskörüket

5 több személyből álló együttes gyakorolta. Előnyük volt a tapasztalatok kollektív érvényesülése, a kérdések sokoldalú megvitatása, a szubjektivizmus háttérbe szorulása, valamint a „dikastériális igazgatásmód tekervényeire jellemző lassúsággal" szemben a gyorsabb ügyintézés.

6 A nagybirtokos elvárta e testületektől, hogy helyette döntsenek fontos kérdésekben. Ennek érdekében üléseiket gondosan előkészítették, munkájuk pedig nem merült ki a döntések meghozatalában, a gyakorlati munkában is részt vettek. E testületi szervek az irányítás legegyszerűbb formáját, a Sinkovics 13. 2 Erre utal a gazdatisztek nagy száma, Galgóczi 176. 3 Wenzel 339-340. 4 Berinyi 1975. 82. 5 Berényi (1966. 427.) szerint hatáskörről csak akkor beszélhetünk, ha ahhoz hatósági jogosítvány kapcsolódik. Magánigazgatásról lévén szó, ezt a megkülönböztetést nem érvényesítem. * Török 163.