A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VIII. Jogszolgáltatás

A balassagyarmati tisztiszéknek 1817-ben a tiszttartó jelentette, hogy a brezovai erdőben „iszonyú lopást történt"- Az ülés szerint a kár olyan nagy volt, hogy a tettesek azt meg sem tudták volna téríteni, mivel „ezáltal gazdaságuk csökkenne meg"- Ezért a helyszínen való kiegyezést szorgalmazták.

222 Megfogták az uradalmak a falopáson ért, nem urasági jurisdictio alatt álló személyeket is. Ez történt pl. 1818-ban, amikor Jekelfalussy szolgabíró szolgáját a kluknói erdőben azon kapták, hogy 17 póznát és két szénakazalhoz való karót vágott. A kárt a szolgabíróval megtéríttették. A szolgabíró két emberét, aki a Csákyak erdejében fakérget szedett, az illetékes bíróságnak adták át.

223 Fabriczy Mihály nemes ember nem a tisztiszék, hanem az úriszék előtt felelt falopásért. 1829-ben a Csákyak hajdúja rajtakapta az uradalmi erdőben a Hedry uraság jobbágyait, amint két ökrös nyírfával megrakott szekérrel hajtottak. A nyilvánvaló lopásért - elégtételszerzés céljából — az illetékes úriszéknek adták át őket.

224 1830-ban a tiszaszentmártoni Forgách uradalom tiszttartója jelentette, hogy több jobbágy, a tilalmat megszegve, az erdőben kárt tett. 12 pálcára és „az urbárium 8. pontja szerinti robotnapra" ítélték őket. A kasznár és az erdőmester az erdei kártevőkről külön jegyzőkönyvet vezetett. A kártételt negyedévenként jelentettéka tisztiszéknek.

225 Werbőczi szelleme kísértett a tatai tisztiszéknek azon rendelkezésében, hogy a szántóföldeken kivágott fákat az uraság szükségletére vagy más haszonvételre fordítsák. 1849-ben a szendi parasztok azzal fenyegették meg a tatai tisztiszéket, hogy ha — a tarjániakhoz hasonlóan — a korábbinál lényegesen kevesebb tüzelőt juttatna az uradalom, az uraság nyáját leszorítják a közös legelőről.

226 Az uraságtól az „alattvalók" nemcsak fát, hanem sok egyebet - gabonát, bort, szerszámot — is loptak. Szabad György ezeket „szükség parancsolta bűneseteknek" nevezi.

227 Már a pannonhalmi főapátság 1712. évi utasítása 4 Ft-tal büntette azt, aki „házához sok érett szőlőt vitt".

228 1741-ben Sommer Mihály, aki az uradalmi csűrből két köböl árpát lopott, a Csákyak illésfalvi tisztiszékétől szokatlanul magas büntetést, 80 botot; a béres, aki tudott róla, de nem jelentette, 20 botot kapott.

229 1760-ban Kirberg Keresztély daróci sváb az uradalmi malomból egy vasmacskát lopott. A község „oláh, sváb és magyar részeinek bírái" előtt nem tagadta tettét. Ezek széket ülvén, 24 lapátütésre, vagy 12 Ft-ra ítélték. Az udvarbíró kijelentette: a „felföldön" az volt a szokás, hogy a tolvajt hajánál fogva a szemöldökfához kötötték. Erre lyukat fúrtak a malom szemöldökfájába, Kirberget egy hordóra állították, haját szöggel a fához erősítették. A hordót kirúgták alóla. A szerencsétlen ember negyedóráig bírta kézzel tartani magát. Haja — helyenként a bőrrel együtt - kiszakadt. Az uradalmi ügyész vizsgálatot indított az ügyben, de sem a szeget, sem a hajmaradványokat nem találta már a szemöldökfán. A tisztiszék megállapította, hogy „ami történt, az erőszakos és törvénytelen volt"- A községi bíráknak 24 pálca büntetés terhe mellett tiltották meg, hogy 222 223 224 225 226 227 228 229 P 1769. Tisztiszék, 1817. jan. 29./14. P 74. Tisztiszék, 1818. aug. 2./51., 1829. jún. 21./25. Uo. 1829. okt. 11./39., 41. P 1882. 1830. mára 20./1. Szabad 195., 285. Szabad 188-189. Récsey 55-56. P 74. Tisztiszék, 1741. márc. 19.