A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VII. A birtokkormányzat részvétele a közigazgatásban

1753-ban a borbolyaiak plébánosuk elleni panaszát a kismartoni bizottság a fraknói tiszttartónak adta ki vizsgálásra.

392 1805 márciusában a kövesdi volt iskolamester tett panaszt a plébános ellen, „aki kidobta állásából, mivel egy temetésen a halott szerencsétlen sorsáról énekelt". Most már minden iskolamester elszegődött — írta —, igy állás nélkül maradt. A „tek. Commissio kegyes színe előtt valamilyen szolgálatot" kért.

393 1818-ban volt az orosházi gazdálkodó szék előtt a helybeli lakosok könyörgő levele. Amiatt panaszkodtak, hogy házaikat, telkeiket elvették, mivel helyükön katolikus templom épült. Kaptak ugyan téglát az uraságtól, de az építés terhes volt számukra. Pénzbeli támogatásért folyamodtak.

394 Gyakori vita forrása volt az egyházi személyek hagyatéka. A körmendi tisztiszék pl. 1732 áprilisában foglalkozott a németkeresztúri plébános hagyatékával. Az ingóságot — nyugta ellenében — a rokonság kapta meg, a bort — a szék által megszabott 45 Ft-os áron — a község vette meg.

395 1784-ben halt meg a szarvkői plébános. Halála előtt szóban közölte két húgával, hogy 11 gyerekük végrendeletileg fejenként 30-30 Ft-ot kap. Halála után a két húg megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a végrendeletben szó sem esett a gyerekeikről. A hercegi bizottságnál tettek panaszt, hogy „a plébános körül levő személyek a végrendeletet eltették útból". Legalább az apjuk után maradt telket kérték. A bizottság — sőt a győri püspöki tanács is - jónak látta kiegyezni velük.

396 1812-ben az elhalt körmendi plébános után szőlő maradt, amit végrendeletileg szegény rokonaira hagyott. A püspöki tanács ezt jóváhagyta. Az uradalmi ügyész szerint azonban a szőlő után hegyadót fizettek, így az földesúri hatalom alatt állt, mely felett nem rendelkezhetett a püspöki tanács. Meggondolandó azonban — mondta a körmendi tiszti ülés - hogy „így a herceg ellentétbe kerül a szombathelyi püspökkel".

397 Vallásügyi feladat volt az uradalom területén élő zsidókkal, görögökkel, rácokkal való foglalkozás. A legtöbb uradalom ezektől védelmi taksát szedett. A kismartoni bizottság pl. 1758-ban életfogytig elengedte Maus Salamon Jakab védelmi díját, „nagy szegénysége' és öreg kora miatt".

398 Ádám Jakab és Leitmannsdorfer Sámuel 1762-ben azért tett panaszt, mivel az uradalom Csornára rajtuk kívül is vett fel árendátorokat. A commissio válasza: jogában áll annyi bérlőt felvenni, amennyit szükségesnek lát.

399 1796-ban a Károlyi uradalomhoz tartozó surányi zsidó község évi 250 Ft-ért bérelte a zsinagógát.

400 A kismartoni bizottság 1758-ban jónak látta, hogy az uradalmakban élő görögök és rácok helyzetét rendezzék. „Mivel uradalmanként eltérő állapotok uralkodnak", egy szabályzatot dolgoztak ki. 1784-ben újból foglalkoztak a kérdéssel. Megállapították, hogy az uralkodó rendelete szerint letelepülni akaró görög kereskedők asszonyukat, gyerekeiket elhozhatják Görögországból vagy a török uralom alatt álló részekről. Né392 393 394 39S 396 397 398 399 400 P 155. Bizottság, II. k. 1753. jan./ll. P 623. Gazd. biz. No 169/1805. P407. No 848/1818. márc. 25. P 1322. Tisztiszék, 1732. ápr. 2./4-5. P 162. Prot. Esterháza, Fasc. 4. 1784. jút.-aug./46. P 1322. Tisztiszék, 1812. júl. 23./7. P 155. Bizottság, III. k. 1758. máj./24. P 108. Fasc. C. No 34. 1762. dec. P 406. Prot. 1796. dec. 16./1171. 15* 227