A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VII. A birtokkormányzat részvétele a közigazgatásban

ügyészi hivatal jelentést nem kapott róla.

301 1842-ben a kékkői tisztiszék összeíratta a birtokkerületben levő összes árvák vagyonát.

302 Korszakunk végén egyre gyakrabban fordult elő, hogy az árvák vagyonát árverés útján adták el. 1827-ben pl. Koller György árvái maguk kérték, hogy egytelkes házukat és szőlőjüket dobszó mellett eladhassák.

303 1829-ben a sági hegybírák kérték a tatai tisztiszéket, hogy néhai Baracskai András szőlőjét kótyavetyén eladhassák. Baracskai után öt árva maradt, a szőlőt 577 Ft-ra becsülték, az adósság 543 Ft volt. A tisztiszék — azzal a megjegyzéssel, hogy „az árváknak ugyan nem sok marad" — mégis engedélyezte a kótyavetyét.

304 1838-ban Tóbis Mihály hrisóci jobbágy árváinak örökségét árverezték. 12 Ft 30 kr jött be, az Összeget — ruhára, élelemre stb. — a tisztiszék osztotta fel.

305 1841-ben Nyemecz István szklabonyai jobbágy kérte a kékkői tisztiszéktől, hogy a Negyela árvák házát az uradalom által megállapított áron megvehesse. A szék a ház után — mint kuriális zsellértől — 20 nap gyalogrobotot (vagy napi 10 kr megváltást), valamint telekbér fejében 1 Pft-ot követelt. Az épületről az árvákkal kellett egyezkednie.

306 Az eladott árvavagyonból befolyt pénzeket az árvapénztárban helyezték el. Az árvapénzeket a pénztár kihelyezte, a kamatot az árvák tartására fordította. A jobbágyok hiteligénye szempontjából igen fontosak voltak ezek a árvapénztárak.

307 1818ban két folkmári árva házát Szmecsano Mihály vette meg 150 Ft-ért. A vételt a tisztiszék jegyzőkönyvezte. Az összeg azzal a feltétellel maradt a vásárlónál, hogy a kamatokat az árvák tartására fordítsa. Erről szerződést készítettek.

308 A keszthelyi tisztiszék 1823-ban összeírást készíttetett a kintlevő árvapénzekről és azok árvatartásra fordításáról.

309 Körmenden 1812-ben az árvatőkéket az árvák nevére írták.

310 Domonkos Ferenc huszár káplárnak a szomódi árvapénztárban 198 Ft-ja volt. A tatai tisztiszék ebből 50 Ft kifizetését engedélyezte.

311 Már az 1673. évi alsólendvai uradalmi utasítás úgy intézkedett, hogy az „árvákat gondviselő atyafira, ha ilyen nincs, jó lelkiismeretű emberre kell bízni".

312 Pfahler végrendeletileg megállapított, törvényes vagy kijelölt gyámról beszél.

313 Az Esterházy hercegi fútbizomány gyakorlata szerint az özvegy megmaradhatott a vagyonban, és nevelhette az árvákat.

314 Ha volt az elhaltnak testvére és özvegy nem maradt, ő kapta az árvákat gondozásra. De kaphatta az árvákat a mostohaszülő, esetleg a legöregebb árva. Az esztergomi prímási birtokon az árvapénzt is ;a gyám kezelte, kamataival együtt.

315 301 302 303 304 305 306 307 308 309 310 311 312 313 314 315 P 1882. 1834. jan. 1./2. P 1769. Tisztiszék, 1842. máj. 16./6. P408. No 30/1827. P 210. 1829. júl. 25./7. P 74. Tisztiszék, 1838. jan. 11./7. P 1769. Tisztiszék, 1841. mára 17./4. Szabad 173. P 74. Tisztiszék, 1818. jún. 28./48. P 274. Tisztiszék, 1823. szept. 21./42. P 1322. Tisztiszék, 1812. szept. 9./1. P 210. 1847. máj. 15./5. Alsólendva 100. Pfahler 337-338. P 1816. 7. 1752. Arch. saec. Jur. Titulus 41-48. 1793. márc. 23.