A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VII. A birtokkormányzat részvétele a közigazgatásban

zottság a községből való kitelepítéssel fenyegette meg Kónya Miklós bátori lakost, ha a bírákat mocskolja, illetve ha őket meg nem követi.

141 A körmendi tisztiszék a városi bíró panaszára megintette Lethner Flórián özvegyét, hogy „a város jurisdictioját ismerje" el".

142 A bíró helyettese a kisbíró (j'udex minor) volt. Választása ugyancsak három jelölt közül történt. A kövesdi lakosok pl. 1811-ben három jelölt közül Németh Istvánt választották. Kiderült azonban róla, hogy „házsártos, viszálkodó ember". Kérték az uraságot, hogy „gátolja meg fejességét, állítson másik kisbírót" miután maga Németh is kérte, hogy mentsék fel, mert a hivatal miatt gazdasága kárt szenvedett.

143 1812-ben az enyingi tiszttartóság javasolta a falusi kisbírók elbocsátását és helyükre robotosok, huszárok, hajdúk állítását. Ezzel a körmendi tisztiszék nem értett egyet.

144 A falusi elöljárósághoz tartoztak az esküdtek, kiket előzetes jelölés nélkül a falu népe választott. Számuk négy-nyolc között váltakozótt.

14s A tisztiszék előtt tettek hűségesküt. A bírókhoz hasonlóan igen gyakran írástudatlanok voltak.

146 A bíró, kisbíró és esküdtek mellett számos községi alkalmazottal találkozunk. Ilyenek az adószedő, a tizedesek, lándzsások, toronyőr, óraigazító, városgazda, a különböző őrök, fegyveresek, kocsisok, pásztorok. A malombíró a közösségi kezelésben levő malmok, a borbíró a bormérés bevételeire ügyelt.

147 A vásárbírák vásár idején tartották fenn a közrendet, ügyeltek, hogy a szekereket „utca formára állítsák, hogy több férjen és gyalog ösvény maradjon".

1 8 Külön kell megemlékeznünk a hegyközségi igazgatásról, melyről a birtokkormányzati iratok keveset szólnak. Ebből arra lehet következtetni, hogy a hegyközségek igazgatása kevésbé állott a földesúr hatása alatt. Hegyközségi elöljárók voltak a hegybíró, albíró, 6—12 esküdt, esetleg jegyző. Az elöljáróság magát magistratusnak nevezte. Pfahler szerint a hegybírót a szőlősgazdák gyűlése választotta.

149 A községi vezetés egyetlen tagja, kitől szakképzettséget, írástudást követeltek, a jegyző. Hivatala nem volt az évente tartott választásnak alávetve, csaknem földesúri alkalmazottnak tekinthetjük. Rendszerint a földesúr állította, egykorú szóhasználattal „tette".

1 s0 Alkalmazása a XVIII. század második felében általánossá vált. Feladata az írásbeli munkák végzése, az iratok kezelése, az adószedésben való részvétel. 1787-ben a jegyző adta át a teremi és ömbölyi kocsmákat az új bérlőknek, vizsgálta meg, nincs-e valami kár bennük.

151 A csákvári uradalomhoz tartozó magyaralmási jegyző 1798-ban a gabona dézsmálásában fáradozott, amikért megkapta az azért járó gabonát.

152 1818-ban a tatai tisztiszék utasította az alsógallai jegyzőt, hogy a beszedett adóról a bírák jelenlétében számoljon el a lakosokkal, szedje össze a nyugtákat, írja be a teljesítést az adókönyvecskékbe. Erre a számvevő is intette.

153 A Tatához tartozó Környén 141 P 397. A 1. 1760. márc. 24. 142 P 1322. Tisztiszék, 1797. febr. 12./4. 143 P 623. Gazd. biz. 1811. nov. 30./1052. 144 P 1322. Tisztiszék, 1812. okt. 6./18. 145 P 74 TISZTISZÉK) 180

9. n

ov. 12./4., 1829. jan. 7./2. 146 P 170. No 156/799. 147 P 707. Palota, Fasc. 261. No 5., 8. 148 P 397. A 2. 1772. máj. 2./187. 149 Pfahler 344. 150 P210. 1767. okt. 25./1101. A községjegyzői intézményről lásd bővebben: Barta, Alsó. 151 P 397. A. 2. 1787. júl. 7. 152 P 187. 1798. okt. 1-2./895. 153 P 210. 1818. márc. 2./1.