A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)
VII. A birtokkormányzat részvétele a közigazgatásban
ni. 113 Az 1810. évi kluknói tisztiszék a tiszttartó feladatává tette a gátak karbantartását, javíttatását. 114 A hódmezővásárhelyi felügyelőség a városból a határba vezető csatornát tisztíttatta. 115 A tatai tisztiszék ügyelt arra, hogy a csatornába vagy partjára ne hordjanak szemetet. Ha ilyent tapasztalt, elhordatta onnan. 116 4. Falusi önkormányzat Már Wenzel Gusztáv rámutatott, hogy a községek belső életének, a közigazgatás alsó fokú szerveinek a vizsgálata „hazai tudományos irodalmunk igen érdekes tárgya volna". 117 Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az ország lakossága megközelítőleg háromnegyed részének mindennapi élete a falvakban zajlott, a kérdés még nagyobb jelentőséget kap. Az irodalom korszakunkban egyértelműen a falusi önkormányzat hanyatlásáról beszél. 118 Megállapítja, hogy amíg korábban a földesúri beavatkozás minimális volt, addig a földesúri hatalom kiépülése, a majorsági gazdálkodás kiterjesztése és megszervezése a falusi önkormányzat válságát hozta. A földesúr tudomása nélkül semmi lényeges sem történhetett a faluban, akaratának a bírón vagy az úriszéken keresztül szerzett érvényt. 119 Mindez azt eredményezte, hogy a falusi igazgatás egyre inkább a földesúri érdekek képviselője, kiszolgálója lett. 120 Mária Terézia Urbáriuma ezt a gyakorlatot emelte jogszabály szintre. Kimondta, hogy a község első fokú felettes szerve a földesúr, másodfokúja pedig — de csak a földesúr hanyagsága esetén — a megye. 121 A francia háborúk, az azt követő gyapjúkonjunktúra, a birtokkormányzat szerveinek megszilárdulása a községi önkormányzat további korlátozását eredményezte. A falusi önkormányzat feje a bíró volt. Választásába a XVIII. század elején a földesúr még kevésbé szólt bele. A választásban a falu összes felnőtt lakója részt vett. A bírót egy évre választották, 122 Mindszentektől vagy Szent György-naptól számítva. 123 A XVIII. század negyvenes éveitől kezdve a birtokkormányzat kezd három — helyenként a régi bíró jelölésével négy — jelöltet állítani, akik közül a falu lakossága egyet választhatott. 124 Ez a gyakorlat került a Mária Terézia-féle Urbáriumba is. Eszerint a falu lakossága a földesúr vagy tisztjei által jelölt három személy közül választotta bíróját. Ez az eljárás — kisebb módosulásokkal — egész korszakunk végéig megmaradt. A bíróválasztás felügyelete, a megválasztott bírók megerősítése — a földesúr nevében, illetve helyette — a tisztiszék, a gazdasági bizottság feladata volt. A károlyi commissio 1772. októberi ülésén foglalkozott a szaniszlói és szentmiklósi bíróválasztással, megerősítve a többségi szavazattal megválasztott bírákat. 125 A Csákyak 1809. novemberi kluknói tisztiszéke 113 P 162. Kism. Fasc. 4. 1784. JÚ1./58., 6. 114 P 74. Tisztiszék, 1810. okt. 21. 115 P408. No 13/1836. márc. 27. 116 P210. 1847. máj. 15./16. 117 Wenzel 365. 118 Szabó István 309-310. 119 Horváth 565. 120 Szendrey 1968. 31. 121 Horváth 566. 122 Pfahler 343. 123 Locsmánd 168.;Pfahler 343. 124 Szendrey 1968. 38-39. 125 P 397. A 2. 1772. okt. 10./153.
