A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

II. A birtokkormányzat és a birtokszervezet fejlődése

A birtokkormányzat és -szervezet 1711 és 1848 közötti fejlődése két nagy korszakra oszlik: 1711-1790 és 1790-1848. A továbbiakban ebben a tagolásban tekintem át a kormányzat és a szervezet alakulását. 1711-1790 A XVIII. század eleje új időszak kezdetét jelentette a magyar mezőgazdaság és nagybirtok történetében, amely megteremtette a gazdasága és jövedelmei iránt érdeklődő nagybirtokost és a racionális szervezetet. Ez az a korszak, amikor a jelenségek kibontakozását in statu nascendi szemlélhetjük.

34 A földesurak arra törekedtek, hogy uradalmaik kormányzásában a korábbi századokra jellemző állapotok helyett újak, XVIII. századiak honosodjanak meg, amelyek megfeleltek annak a törekvésüknek, hogy jövedelmeik fő formája a terményjáradék helyett a pénzjáradék legyen.

35 A piacra való termelés, a kereskedelmi törekvések tükröződtek a gazdatiszti utasításokban is.

36 A korszak első felére — amely 1745—1750-ig tartott — még a korábbi birtokkormányzati szervek továbbélése volt jellemző, megjelent azonban — tisztiszék formájában — a testületi vezetés mint a korszerű igazgatás formája. Az egy nagybirtokos kezén levő uradalmak közül valamelyik kiemelkedett, tiszttartója felügyelni kezdte a többi uradalmakat. A kormányzat modellje 1711 és 1745—1750 között a következő volt: Központi uradalom (tiszttartó) Pénztár | Központi tisztiszék I 1 ' 1 1 Uradalom Uradalom Uradalom Uradalom Tiszttartó Tiszttartó Tiszttartó Tiszttartó A XVIII. század első felében csaknem minden nagybirtokon ez a kormányzat szervezet volt általános. Példaként a Balassa család birtokigazgatási szervezetét említem: Tiszttartó (Kékkó') Központi tisztiszék Tiszttartó (Eberhard) Tiszttartó (Vágbeszterce) Tiszttartó (Divény) Wellmann 1937. 686.; 1961. 348. 35

/Í«ZSŰÍ 59. 36 Pach 201. 2* 19