A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

V. Tisztviselők, alkalmazottak

2. Alkalmazottak (oeconomici) Éles határvonal választotta el őket a tisztektől. Talán az ispán kivételével már nem is a kormányzat, hanem az alsóbb szintű (subaltern) végrehajtás fogalomköréhez tartoztak. Az említett ispánon kívül uradalmi alkalmazott volt a majorgazda, a pajtamester, az erdész, a lovászmester, a pincemester, a vám- és taksaszedő, a dézsmás, különleges feladatkörrel a „mocsárgazda" és a ,gyámok". Közéjük tartozott a plébános, káplán, iskolamester, orgonista stb. is, ezeket azonban inkább (uradalmi)kegyúri alkalmazottnak nevezném. Fizetésük az uradalmi konvencjós listákon szerepelt. Az alkalmazotti kategóriából részletesebben az ispánnal (spanus, Gespanj foglalkozom, mint a birtokirányítás legalsó fokú közegével. Az ispán már nem officialis, hanem a legmagasabb rangú oeconomicus, aki gyakran a parasztok közül kerül ki.

210 A gazdasági munkák közvetlen irányítója, az allódium vezetésének fontos tényezője.

211 Közvetlenül irányította a béreseket, robotosokat és bérmunkásokat, nyilvántartotta és ellenőrizte a hetente esedékes vagy elvégzett munkákat.

212 A Forgáchok mándoki tisztiszéke 1793-ban elbocsátotta a zsurki ispánt, „ki az italban elmerült, magát rosszul viselte, úgyhogy semmi hasznát sem vették".

213 A piarista kusztódiátus birtokain az ispánt a legkisebb rangú beosztott tisztek közé számították.

214 1812-ben a „löllei" ispán a somogyvári ispáni állásért könyörgött. Előadta, hogy „erkölcsös, szorgalmas, a számadásokat jól vezeti, a gazdaságot tökéletes megelégedéssel űzi". Kérte, hogy ha nem is helyeznék Somogyvárra, tegyék vissza az első osztályú ispáni fizetési osztályba, ahonnan — nem tudja miért — a másodikba tették vissza. A cenki bizottság a döntést a kerületi felügyelőre bízta: „Ha elégedett a kérelmezővel, áthelyezheti."

215 Az előszállási uradalom kormányzója azokat az ispánokat, akik hamis jelentéseket küldtek, elbocsátással fenyegette meg.

216 1813-ban arra kötelezték őket, hogy az istállókban égő mécsesekbe saját pénzükön vegyenek olajat, mivel az előző évben — Előszálláspuszta és Kisvenyimpuszta kivételével — az uradalmak nem vetettek elegendő napraforgót, és így az olajütőkbe sem tudtak sajtolásra magot küldeni.

217 1827-ben a Károlyiak közös kormánya, az uraság parancsára, elbocsátotta Praznovszky Sándor encsencsi ispánt. A bátori tiszttartóság számadást íratott vele, a gazdaságot a bátori kasznár vette át; a további rendelésig ő „pótolta" Praznovszkyt.

218 1835-ben Rézler György a közös kormánytól kért bizonyítványt az alföldi uradalmakban ispánként eltöltött szolgálatáról. A kormány az adatokat a derekegyházi kerületi uradalmi levéltárból szerezte be.

219 A tatai és gesztesi uradalmakban — a hűség, engedelmesség, pontosság mellett — az ispán feladata volt:

220 Wellmann 1933. 120. 211 Maksay 834. 212 Ravasz 47. 213 P 1882. 1793. jan. 17./10. 214 Szentiványi 101-102. 215 P 623. Gazd. biz. 1812. ápr. 9./331. 216 Farkas 1965. 151. 217 Uo. 152. 218 P 408. No 64/1827. 219 P 408. No 89/1835. 220 Szabad 53.