A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

V. Tisztviselők, alkalmazottak

ról. 91 A garamszentbenedeki birtokkerületben a számvevő a praefectus után, 92 a pia­rista kusztódiátus birtokain a segédkormányzó után 93 következett. Mindig a rend­tagok közül került ki. A gödöllői Grassalkovich uradalomban a számvevő — mivel nem állt a felügyelő hatalma alatt - az „extraserialis tisztviselők" közé tartozott. Ő volt a pénzügyek leg­főbb vezetője, ügyelt az adósságok törlesztésére, a számadások felülvizsgálására, a hiányok behajtására. 94 A sárospataki uradalomban az egyik legfontosabb tisztviselő volt. Megvizsgálta az uradalmak számadásait, összeállította a kifogásokat és észrevéte­leket, gondoskodott a hiányok beszedéséről. 95 A Csákyaknál 1809-től a számvevő egyúttal felügyelő is lett. Különös gondot for­dított az uradalmi vashámorokban termelt vas értékesítésére és az erdők kezelésére. 96 A tatai és gesztesi uradalmakban működő két számvevő a legfontosabb tisztviselők közé tartozott. Az alábbi számadásokat vizsgálta felül: 97 a kebelbéli számadók ura­dalmi számadásanyaga; jobb ágy községek, bírák elszámolásai; bérlők elszámolásai; job­bágykibe csültetés vagy örökségmegosztó eljárás esetén az aktívák-passzívák megálla­pítása. Az alcsúti uradalomban a számadások ún. fővizsgálata évente egyszer, decemberben történt. Egy számvevő tiszt a helyszínen végezte, összehasonlítva a számadási tételeket „a valóságos álladalommal". A számvevő a gabonát átmérette, a felesleget bevételbe, a fogyatkozást kiadásba íratta. 98 Tiszttartó (provisor, Verwalter). Az uradalom első embere, a gazdálkodási-igazgatási tevékenység szervezője és vezetője. Legfontosabb feladata a földesúri jövedelmek növe­lése." Közreműködött az urbáriumok és összeírások készítésében, felelt a szolgálta­tások behajtásáért. A gyakorlati gazdasági teendőket az ispánok segítségével irányí­totta. Istenfélő életet kellett élnie és a tiszteket, alkalmazottakat is arra szorítania. Egy korszakunkat jóval megelőző — Thurzó Szaniszló 1614. évi — utasítás szerint legfőbb feladata a földek idejekorán való megganéjoztatása volt, „hogy a gabonának annál bővebb és jobb termése legyen és abból is a mi jövedelmünk inkább szapo­rodjék". 100 Bíráskodási tevékenységet is kifejtett, amely a tisztiszéki jogszolgáltatás kiterjesztésével jelentősen csökkent. Helyenként udvarbírónak vagy várnagynak ne­vezték, ez feladatkörén mit sem változtatott, ő volt a tisztségnek is nevezett uradalmi hivatal vezetője. Korszakunk végétől kezdve egyes uradalmakban intézőnek (intézőség­nek) is nevezik. Az Eszterházyak ungvári udvarbírója felügyelt a vetésre, a betakarításra, a rétekre, az erdőkre, a bérletekre, a malmokra, a puskapormalomra, az állattenyésztésre, a mé­szárszékre, az épületekre, a fizetésekre, az uradalom határaira és a kereskedésre. 101 Az 91 Arch. saec. Jur. Titulus 9. No 20/K. 1780. jún. 7. Gerendás 65. 93 Szentiványi 93. 94 Wellmann 1933. 199. 95 Ravasz 39-40. 96 P73. No 21. 1809. jún. 25. 97 Szabad 51. 98 Török 168. 99 Maksay 831. 100 Fabricius 15. 101 Utasítás, 1668. 146. ésköv.

Next

/
Thumbnails
Contents