A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

V. Tisztviselők, alkalmazottak

viselők hűségére hagyatkozhattak.

28 Szorgalmasnak kellett lenniük és a gazdaságot jól vezetniük.

29 Ha e két követelménynek nem feleltek meg, elbocsátották őket.

30 A jobbágyokkal emberségesen kellett bánniuk, feleslegesen nem terhelhették őket, túl szigorú eljárást nem alkalmazhattak velük szemben.

31 Ez azonban nem a tisztviselői állománynak a földesúr és a jobbágyok közé való beékelődését,

32 mint inkább a földesúri akarat maradéktalan kiszolgálását és továbbvitelét jelentette. A jeles gazda, Nagyváthy János, aki 1790-ben a francia eszmék hatására még a jogegyenlőségről értekezett, a gazdatisztek számára 1821-ben kiadott művében már a tisztek tennivalójának tartja „a jobbággyal jó dolgának megértetését". Ez azonban nem hidalhatta át a jobbágy—földesúr ellentétet.

33 A birtokos ellenőrizte tisztjei magánéletét, jámborságot, vallásos érzületet követelt. Esterházy Miklós udvari rendtartásában pl. az első helyen szerepelt a tisztek naponkénti miselátogatása.

34 A tatai és a gesztesi uradalom is nagy gondot fordított a magánélet ellenőrzésére.

35 Az Esterházy hercegi bizottság még azt is megtiltotta, hogy tisztviselői az uradalmat elhagyják.

36 A gyakornoknak, járulnoknak felvett ifjak a szolgálati időtől függő szamárlétrán haladtak felfelé: először írnokok, majd sáfárok, kasznárok, tiszttartók, illetve a legjobbak felügyelők lehettek. Ez azt jelentette, hogy ha valaki 18—20 éves korában uradalmi szolgálatba állott, 44—45 éves korára felügyelő lehetett. Természetesen az előrehaladás azon is múlott, hogy milyen arányban ürültek meg tiszti állások. Ha nem volt üresedés, 23 évig is írnok maradhatott az illető, mint pl. 1798-ban a véglesi tiszttartó írnoka, a dombóvári számtartó és a kasznár írnoka.

37 Az előrehaladást mutatja pl. hogy 1752-ben a lenti írnokból lett a helybeli sáfár, 1762-ben a lékai írnokból a kismartoni sáfár, 1782-ben a lévai írnokból a véglesi sáfár.

38 Előfordult, hogy az írnok, 8—10 évi hű szolgálat után, maga kérte az előléptetést.

39 Mérey Klára ír arról, Somogy megyében sem volt ismeretlen, hogy írnokokból tisztek lettek.

40 A tatai uradalomból van példa arra, hogy az írnok, a sáfári fokozatot átugorva, rögtön igmándi kasznár lett.

41 Kasznár különben — előléptetés útján — a sáfárból lett, mint pl. 1758-ban a fraknói sáfárból keresztúri kasznár vagy 1762-ben a kismartoni sáfárból lékai kasznár.

42 1782-ben a meghalt ozorai felügyelő helyére a dombóvári tiszttartó került. A felügyelőt — a régens akadályoztatása miatt — a központi számvevő iktatta 28 P 108. Fasc. C. No 40. et NB. 1786. instr./2. 29 P 108. Fasc. B. No 13. 1751. máj. instr./2. 30 Uo. No 31. et NB. 1757. aug./5. 31 Uo. 1759. instr./17. 32 Bakács 1936. 292-293. 33 Szabó István 70. 34 Dó'ry 224. 35 Szabad 54. 36 P 108. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. ápr./14.; P 155. Bizottság, III. k. 1758. aug./7. 37 P 170. 170/1799, 187/1799. 38 P 108. Fasc. B. No 20. et NB. 1752. jún./60.; Fasc. C. No 34. 1762. dec; P 162. Fasc. 4. Esterháza, 1782. nov./19. 39 P 162. Fasc. I. Esterháza, 1780. máj./96. 40 Mérey Klára 1962. 69. 41 P 210. 1796. márc. 12./4. 42 P 155. Bizottság, 1758. máj./30.; P 108. Fasc. C. No 34. 1762. dec./3.