A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

I. Bevezetés

és tárgyát időben a politikai történet korszakaitól függetlenül próbálta elhatárolni.

34 A birtokkormányzat működésére azonban e sorozat sem fordított figyelmet, megelégedett az uradalmi szint ismertetésével. Feltűnő, hogy a sorozat minden kötetében — nyilván Domanovszky hatására — csaknem ugyanazt olvashatjuk a birtokigazgatásról. E sorozaton kívül nagy haszonnal forgattam a munkámhoz csatolt irodalomjegyzékben felsorolt műveket. Mindezekben azonban a birtokkormányzatra csak utalásokat találtam, így munkámat túlnyomó részben a levéltári forrásokra alapoztam. Kutató- és hivatali munkám során a vizsgált nagybirtokok kormányzatának csaknem teljes anyaga megfordult a kezemben. Ezért — Varga Endre szavaival

35 — elmondhatom, hogy az idézett esetek csak példáknak tekinthetők, melyekhez még számosat tudnék hozzátenni. A családi és uradalmi levéltárak közül felhasználtam a Balassa, Bánffy, Barna, Batthyány, Csáky, Dessewffy, Erdődy, az esztergomi prímási és főkáptalani, a herceg és gróf Esterházy, a Festetics, Forgách, Grassalkovich, Habsburg, Harruckern, Kállay, Károlyi, Lónyay, Madách (Majthényi), Máriássy, Széchenyi és Zichy családok levéltárainak iratanyagát. Irodalom alapján dolgoztam fel a fejérvári őrkanonokság (piarista kusztódiátus), a pannonhalmi főapátság, Sopron város, valamint a Hunyady és a Trautsohn nagybirtok kormányzatát.

36 Mindezek alapján mintegy 30 nagybirtokkal foglalkozom. Ha hozzáveszem, hogy kezükön volt az ország területének csaknem egyharmada, nyugodtan mondhatom, hogy megállapításaim általánosításokra is lehetőséget adnak. Wellmann 1937. 674. 35 Varga 1974. 10. Részletes felsorolásukat lásd a Függelékben. Ott található a források idézésével kapcsolatos utalás és a levéltári források törzsszámok szerinti jegyzéke.