Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Bevezetés

tek, elpusztultak, s ilyenkor a tárgyról vagy az időpontról fennmaradt minden csekély adatot fel kellett kutatni, fel kellett használni, ami viszont nem egyszer az eseménysorozat megszakadt láncolatának összekötésére adott lehetőséget. így az 1849 májusában Kossuth által feloszlatott kir. curia utolsó hónapjainak rekonstruálásához — a rendkívül hiányos közvetlen adatok kiegészítéseként — a kir. tábla postakönyve, egy hétszemélyes táblai ügy fél-jegyzék s a váltófeltörvényszék 1956-ban elégett irattárából véletlenül fennmaradt 1849. évi iktatókönyv nyújtott segítséget. Vagy a szabadságharc felső bíróságainak megszűnéséről 1849 júliusában — egyéb dokumentumok teljes hiányában — a kir. táblának az országos törvényszék által továbbvezetett, szintén véletlenül fennmaradt postakönyve s az 1849 után is tovább működő Curiai levéltár későbbi ügyiratai segítségével lehetett legalább vázlatos képet adni. A levéltári adatok feltárását munkánk keretében nem végezhettük minden részlet közlésével, a feudális kori jogszolgáltatásban fellelhető számtalan változat teljes felsorolásával. Ezért szövegünkben a felsorolások — rendszerint zárójelben — sok esetben csak kiemeléseknek tekintendők. Végül megemlítjük, hogy az idézett latin szövegekben az eredeti „j" betűket — mint a tárgyalt korszak magyarországi latinitásának jellegzetességét — megtartottuk, nem írtuk át a klasszikus latin nyelvben használt „i" betűre. (Az eredeti „tabula regia judiciaria" helyett nem írtunk ,,iudiciaria"-t.) Ennek a módszernek egységes elvként alkalmazását a Magyarországon keletkezett latin jogi műszavak (mint judlium, jurassor) is megkívánják, melyeknek a klasszikus latin nyelvben nem volt megfelelőjük, melyek tehát a mindig „j"-vel írt szó eltorzítása nélkül amúgy sem volnának „i" betűs formába átírhatók.