Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

ságok akkori rendkívül hiányos működését s a polgári peres eljárásban is előforduló delegált bíráskodás intézményét, a nemzeti ellenállás megtörésére mind brutálisabb törvényszegéssel vitte a céljai érdekében indított politikai bűnpereket delegált bíróságok elé. Ezeknél ugyanis szabadon érvényesíthette — s egyre jobban érvényesítette is — az újraéledt római jognak a felségsértésre vonatkozó kegyetlen rendszabályait. A magyar rendi felfogás még az Aranybulla ellenállási záradékának perspektívájából látta a feudális nagyúr vagy nemes viszonyát az uralkodóhoz, amikor az udvari legisták már Európa-szerte sikeresen vitték a köztudatba a római császári törvények nyomán, hogy a felségsértés „crimen omnium atrocissimum", megtorlásának módja tehát az uralkodó szabad rendelkezése alatt áll, őt abban semmi nem korlátozhatja.

25 Valóban, a Dobó és Balassa elleni eljárástól (1569—1570) Illésházy 1603. évi hűtlenségi perén át a XVII. század végén, illetőleg e század fordulóján Zrínyi, Frangepán, Nádasdy és Rákóczi ellen indított felségsértési perekig a magyar törvények semmibevétele egyre nyíltabban mutatkozott meg. Az utóbbi perekben már teljesen idegenekből összeállított törvényszékek, idegen büntetőjog és perrend szerint, külföldön ítélkeztek; e delegált bíróságoknak a magyar jogszolgáltatással semmiféle kapcsolatuk nem volt. S bár e durva önkény a XVIII. században enyhült, az 1715: 7. tc. továbbra is elismerte, hogy a felségsértés „ad solam Regiam Majestatem pertineret", s megengedte a királynak, hogy ilyen ügyek elbírálására „pro arbitrio Regio" bíróságot delegáljon, csupán magyar bírák kiküldésére tett erőtlen utalást. Az uralkodók a XVIII. század folyamán egészen II. Józsefig éltek is ezzel a jogukkal, s a politikai természetű ügyeket alkalmilag összeállított delegált, bíróságokra bízták.

26 Amikor tehát az új, 1791. évi 56. tc. értelmében a királyi tábla a jakobinus-per lefolytatására utasítást kapott, a felségsértési perrel kapcsolatos eljárás tekintetében még semmiféle gyakorlattal nem rendelkezett, annak — első ilyen esete lévén — mindenféle felvetődő kérdést ekkor kellett megoldania. A probléma annál újszerűbb és nehezebb volt, minthogy a királyi tábla eddig közönséges büntetőpereket is csak másodfokon tárgyalt, s a fellebbezett perekben szokásos (transmissionalis) eljárás teljesen eltért attól, amit az első fokon felvett, ún. táblai perek intézésénél alkalmaztak. A kérdést még nehezebbé tette, hogy a királyi tábla eddig a büntetőperekben csak az alsó bíróságoktól (megyéktől, városoktól) 25 Pl. II. Rákóczi Ferenc felségsértési perének 1701. okt. 15-én kelt vádiratában. Az alsó-ausztriai kamara ügyésze által készített vádirat római jogi tételeken kívül Carpzovius munkájára hivatkozik. Lukinich 189. — Carpzovius (Karpzow) a XVII. századi szász büntetőjogi iskola legridegebb, legkíméletlenebb egyénisége volt, s a formálódó új abszolutizmus jogi felfogását képviselte. (Mint bíró, nevét az általa kiszabott több ezer halálos ítélettel örökítette meg.) 26 Dobó, Balassa és Illésházy ügyében az eljárás még adott valamit a látszatra. Illésházy perében a kiküldött pozsonyi rendkívüli törvényszék még tisztán magyar tagokból volt összeállítva, a vádat a királyi ügyek igazgatója magyar törvényekre hivatkozva emelte. Az eperjesi vértörvényszéken a magyar jog már háttérbe szorult. Zrínyi, Frangepán, Nádasdy és Rákóczi perében pedig a külföldön fogva tartott rabok felett osztrák —német bírák Ausztria területén császári jog szerint ítélkeztek. Károlyi: Dobó-Balassa 35-37, 43-77. Károlyi: Illésházy 61-88, 116-117. Pauler II. 160, 212. Lukinich 189. — A felségsértési pernek császári vagy magyar perrendtartás szerinti különbségére nézve csupán arra utalunk, hogy a császári jog üyen vád esetén főnemessel, még herceggel szemben is megengedte a kínvallatást, a magyar jog azonban ezt köznemessel, sőt polgárral vagy honoráciorral szemben sem alkalmazta. 7 Varga Endre 97