Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
Sigismundo dicatam) 14 vonultak, hogy a törvényszakot bevett szokás szerint a „Szent Lélek invocatiojával" (Veni Sancte) kezdjék meg. A templom kapujában az érkező főherceget „in tenerrima devotissimorum animorum submissione" fogadták. Ezután a templomban ünnepi istentiszteletet hallgattak, majd utána Sándor Lipótot az előbbi rendben az ülés számára kijelölt helyiségbe (ad palatium május, consessus destinatum pro tunc locum) kísérték. Itt a főherceg-nádor elnöklete alatt a két tábla tagjai helyüket a régi rend szerint elfoglalták, s számos jurátus és ügyvéd jelenlétében megkezdődött a curia (nyilvános) ülése. Az ülésben a nádori ítélőmester felolvasta II. Lipót 1790. április 7-i leiratát, mely az országnak a régi állapotba való visszahelyezésével kapcsolatban, a bíróságok 1780-ban volt formájának és tevékenységének 1790. május l-ig elvégzendő helyreállítását rendelte el. A leirat a többi királyi bírósággal együtt megállapítja a hétszemélyes és a királyi tábla státusát és fizetéseit, s felsorolja a bírói állást nyert személyek nevét. (A leiratot már a Novus Ordo szerinti utolsó curialis ülésen, 1790. április 17-én s később a királyi táblán is felolvasták, azt fentebb ismertettük.) A curiához intézett királyi leirat felolvasása után a nádor a közös, curiai ülést bezárta, s mindkét tábla — a maga külön ülését folytatandó — más helyiségekbe távozott. A hétszemélyes tábla a kijelölt teremben a nádor elnöklete alatt helyét ismét elfoglalta, s a visszaállítás utáni első ülését megkezdte. Legelőször a nádor mondott (latin nyelvű) beköszöntő beszédet. Erre a hétszemélyes tábla nevében a tábla első praelatusa, az esztergomi érsek felelt. A beszéd elhangzása után az ülésterembe bebocsáttattak, s az esküt letették a hétszemélyes tábla újonnan kinevezett praelatusai. (Az esztergomi érsek már a Novus Ordo előtt is tagja volt e táblának, neki nem kellett esküdnie.) Időközben megérkezett — az előbb különvált — királyi tábla küldöttsége, hogy az új nádort s a hétszemélyes táblát (az utóbbit a törvényszak megkezdése alkalmából, a szokás szerint) üdvözölje. A küldöttség az üdvözlet átadásával rendszerint megbízott két kir. táblai bíró helyett ezúttal, az ünnepi alkalomra való tekintettel, öt tagból állott, s abban a kir. tábla bíráinak minden kategóriája (egy praelatus, egy tábla-báró, az alországbíró, egy ítélőmester s egy királyi — nemesi — assessor) képviselve volt. A küldöttség élén, a királyi tábla nevében, a praelatus mondta a beszédet, s azt a nádor köszönte meg. A barokk hangulatú ünneplés befejeződése után a hétszemélyes tábla már nem sok ügyet intézhetett. Az újjászervezés folytatásaként még két újonnan kinevezett, de a Novus Ordo előtt már szolgált septemvir foglalta el a helyét, s felolvasták a királynak a bányabíráskodás tárgyában kelt leiratát. Az utóbbi szerint a bányabíróságok — országgyűlési rendezésükig — a jelenlegi állapotban maradnak, s a hétszemélyes táblának a bányapereket soron kívül, szükség esetén az ülések szokott idején túl is revideálnia kell; ehhez szakreferenssé az 1790. május 1. előtt már e tisztséget betöltött kamarai tanácsost rendeli ki az uralkodó. 15 Ezután további királyi leiratokat olvastak fel, melyek a hétszemélyes tábla döntésétől 14 Ez a királyi palota északi oldalszárnyában épült Szt. Zsigmond-kápolna vagy Szt. Zsigmond-templom (Vártemplom) volt. 15 A bányabíróságok országgyűlési rendezése nem történt meg. A bányaügyi jogszolgáltatásban 1848-ig rendeleti úton is csak annyi említhető változás történt, hogy az elsőfokú bányatörvényszékek száma 1794-ben a Novus Ordo alatt megállapított 5-ről, a bányakerületek számának megfelelően, 4-re csökkent. Norm. 60.
